Erdész Ádám: Egy gyulai polgárcsalád világa. Tanulmányok a Ladics família történetéből - Gyulai füzetek 18. (Gyula, 2011)
Bódán Zsolt: Háztartási naplók egy gyulai polgárcsalád hagyatékából
tekinthető gyakorlat volt: mindössze öt péntek maradt ki az év során. Nagypénteken pedig, ami a protestánsoknál is böjti napnak számított, rostélyos szerepelt a feljegyzések között. Megjegyzendő persze, hogy a pénteki húsvásárlás nem feltétlenül jelentett az adott napon húsfogyasztást is, maga az a tény azonban, hogy húst gyakorlatilag minden nap vásároltak, ez utóbbit látszik megerősíteni. Elképzelhető még az is, hogy a családnak csak a katolikus fele tartotta a pénteki böjtöket, amit alátámasztana az a tény, hogy a 18 halvásárlásra vonatkozó bejegyzés közül mindössze egy szerepel nem pénteki napon. A család húsfogyasztásával kapcsolatban megállapítható, hogy abban a sertéshús dominált, és más állatok húsa viszonylag ritkán szerepel a bejegyzések között: leggyakrabban a már említett hal [18], azonkívül a csirke [10], borjú [7], marha [3], gerlice [1], ruca [1] és persze a „pulyka karácsonykor”. Néhány esetben a húsfélékre vonatkozó pontosabb megjelöléssel is találkozunk, mint a máj [9], velő [8], leveshús [4], tüdő [3], galambbegy [3], libamáj [2], dagadó [1] vagy éppen a „caviár” [1]. Tekintetbe véve azt, hogy a sertéshús inkább a hétköznapok, míg az egyéb húsok inkább az ünnepek és alkalmi étkezések menüjéhez tartozhattak, az utóbbiakra vonatkozó bejegyzések elég kevésnek tűnnek. Így azt is elképzelhetőnek tartjuk, hogy az egyszerű „hús” bejegyzések sem mindig vonatkoztak a sertésre, különösen annak a figyelembevételével, hogy néhány esetben kifejezetten a disznóhús [4] megjelöléssel is találkozhatunk. Ráadásul az is elgondolkodtató, mint arra már a naplókat általánosan ismertető részben utaltunk, hogy a disznóvágást közvetlenül követő napokon is találunk hús vásárlására vonatkozó adatokat. Magukról a disznóvágásokról egyébként a napló utolsó lapján találhatóak feljegyzések, amelyekből megtudhatjuk, hogy az 1901- es évre két disznót vágott a család. Az elsőt még az előző év végén, december 29-én, aminek a súlya levágva 116 kiló volt, és lett belőle 41 liter zsír, 25 pár kolbász, amiből 14 párat füstöltek, kilenc tüdős és hét véres (hurka), valamint két darab sajt. A másodikat egy szűk hónappal később, január 22-én vágták, 120 kilós volt, 50 liter zsír lett belőle, 29 pár kolbász, amiből szintén 14 párat füstöltek, 12 tüdős, hét véres (hurka) és újabb két darab sajt. A vágást — mint a napi kiadásokból megtudhatjuk — hentes végezte, akinek a bére két korona volt. A bejegyzések még azt is elárulják, hogy a zsírt január 20-án kezdték el használni. A napló adatai ezen túlmenően arra engednek következtetni, hogy ez a két disznó sem lehetett elég a család szükségleteinek fedezésére, hiszen szeptemberben további 30 kiló szalonna vásárlása vált szükségessé, és az év során többször is találhatunk szalámi [33], illetve kolbász [7] vásárlására vonatkozó bejegyzéseket is. A különböző tejtermékekre vonatkozó adatokat megvizsgálva látható, hogy a leggyakrabban a tejfel [186] vásárlására került sor, éves átlagban minden második nap. Ezen túlmenően sajtot [73], vajat [ 64] és túrót [45] is rendszeresen fogyasztottak a Ladies családban. Tej [32] vásárlására viszonylag kevés bejegyzés vonatkozik, ennek ellenére feltételezhető, hogy egész évben folyamatosan és rendszeresen használták. Bár márciusból és áprilisból kevesebb adatunk van, a többi hónapban négy-öt alkalommal vásároltak tejet, ami heti rendszerességet jelent. A napló „tej júli 10-től—okt. 12-ig” bejegyzése pedig arról árulkodik, hogy a vásárlás nem piacon, sokkal inkább hosszabb 115
