Erdész Ádám: Egy gyulai polgárcsalád világa. Tanulmányok a Ladics família történetéből - Gyulai füzetek 18. (Gyula, 2011)
Kosa László: Polgári élet Gyulán a XX. század elején. Kisvárosi kapcsolatrendszer, társas alkalmak, baráti körök egy napló alapján
(kegydíj) vagy életjáradékból, esetleg kisebb saját tőkéből éltek. A felnőtt lányoknak önálló kereset után kellett nézniük, annak ellenére, hogy a zongoratanítás valamelyes süllyedést jelentett eredeti társadalmi rétegükhöz képest. Lindl Etelkának még nagyon kevés női kortársa szerzett értelmiségi diplomát. Néhány tanítónő tűnik föl a naplóban. Tudatában vagyunk, hogy vizsgálatunk eredményének majdani általánosítási lehetőségét csökkenti a Lindl család „csonkasága”. Ezt az adottságot azonban el kellett fogadnunk. Fenntartva a szűkszavúságról mondottakat, a csekély számú vonatkozó naplóbejegyzés kedélyes, vidám, mozgékony hajadonnak mutatja Etát. Szerette a társaságot, a társas együttlétet, a társasági programokat: „nagyon jó kedvünk volt, roppant sokat nevettünk”, „nagyon jól mulattunk reggelig”, „nagyon kellemesen telt az idő”, „aznap is nagyon jól mulattunk”. Bár nem vallott róla, és a visszaemlékezők sem rebesgették, igen halványan két szerelem vagy mélyebb vonzalom is sejlik a naplóból. A házba bejáratos egyik katonatiszt például hódolatának nyomatékot adva, több reggel megjelent lóháton a lányok ablakánál. Néhányszor éjjeli zenét adtak tiszteletükre. Furcsállanánk, ha a Lindl kisasszonyok nem szerettek volna férjhez menni. Társaságukat viszonylag nagyszámú fiatal felnőtt (becslésünk szerint változó összetételben átlagosan 20—25 fő), szüleik korosztályának gyermekei és fiatal katonatisztek alkották, több frigy született ebben a körben. Utólag azonban nem tudtuk pontosan megállapítani, kik udvarolhattak Etelkának és Jolánnak, milyen komolysággal, és akadtak-e kérőik. Ha voltak házassági elképzelések, azokat visszafoghatta a család anyagi helyzete, a kellő hozomány hiánya. Egészen más képet rajzoltak Etelkáról azok, akiket az 1910-es, főleg az 1920-as években mint gyermekeket zongorázni tanított. „Kimért”, „kedélytelen, száraz, nem szép”, „sértődős”, „rigorózusan pontos” (ha a növendék két perccel előbb vagy később érkezett órakezdésre, egyaránt megrótta), magázta a kisfiúkat, „türelmetlen”, „nem jó pedagógus”. Meglepő volt, mennyire nem takarékoskodtak az egyáltalán nem hízelgő jelzőkkel. Lindl Etelka állítólag előnytelen megjelenéséhez hozzájárulhatott viszonylag alacsony, kb. 150 cm-es termete, „tipegő” járása. Ám az, hogy az évek múlásával megkeseredett öregkisasszony vált belőle, bizonyára nem zárja ki, hogy fiatal éveiben társaságában hangadó lehetett. Az egykori zenetanulók különben elismerték, hogy a gyulai polgárság pártolta Etelkát, sőt mindvégig a kastély arisztokrata lakói is. A két világháború között több zongoratanárnő működött Gyulán, de a Lindl-házban tartott órákról a növendékek nem fogytak el. A visszaemlékezők egybehangzóan buzgó római katolikusnak jellemezték Etelkát, akinek ájtatossága az évek múlásával növekedett. Apor Vilmos plébánossága alatt (1917-től) megélénkült a katolikus hitélet Gyulán. Lindl Etelka résztvevője lett a kongregációknak, oltáregyletnek. Tagja, majd 1928-ig titkára volt a városban 1917— ben megalakuló Szociális Missziói Társulatnak. Tevékenykedett szegényügyi-, kórház- és börtönmunkájában, a világháború alatt aktívan dolgozott a Vöröskeresztben. 1932. május 16-án hunyt el Gyulán „vesezsugor”-ban. 18-án — a különben temetési 10
