Erdész Ádám: Egy gyulai polgárcsalád világa. Tanulmányok a Ladics família történetéből - Gyulai füzetek 18. (Gyula, 2011)

Kosa László: Polgári élet Gyulán a XX. század elején. Kisvárosi kapcsolatrendszer, társas alkalmak, baráti körök egy napló alapján

szertartást ritkán vállaló - Apor Vilmos temette a helyi Szentháromság-temetőben. A Társulat saját halottjának tekintette és testületileg vett részt a temetésén.6

Gyula, Békés megye székhelye a kiegyezés korában kapott modern értelemben városi külsőt, vált mezővárosból polgárvárossá. Állításunk lényegén nem változtat, ha hozzátesszük, hogy a polgárvárosi külső csupán Gyula néhány utcából álló belvárosát és főbb útvonalait jellemezte. Egyébként a települést a XX. század közepéig mezővárosias jellegű negyedekben jelentékeny agrárnépesség lakta. A kiegyezés korabeli urbanizáció jelentőségét növeli, hogy azóta sem történt viszonylag rövid idő alatt a maga nemében és nagyságrendjében annyi fontos, a városi létet erősítő kezdeményezés, mint ekkor. Nemcsak középületeket és városképet meghatározó létesítményeket emeltek, hanem nagyszámú polgári-városi intézményt is szerveztek az első világháborút megelőző negyedszázadban, különösen a XX. század első évtizedében. A szocializmus városrombolásai ellenére Gyula máig a dualista kornak köszönheti sajátos arculatát, maradandó városképi értékeit.7

Scherer Ferenc, a város történész monográfiisa az országos politikában is szerepet vállaló, Lukács György békési főispán (1897—1905), utóbb több ciklusban ország- gyűlési képviselő működéséhez kötötte Gyula fellendülését: „1897-től 1913-ig, tehát 17 esztendő alatt felépült az igazságügyi és pénzügyi palota, a közkórház belgyógyászati, sebészeti és tüdőbeteg osztálya, az elmegyógyintézet, a József-szanatórium, a szeretetház, a főgimnázium, az állami elemi iskola, az állami polgári leányiskola és a nyári színkör. A nagyobb magánépítkezések közül ki kell emelnünk a grófi kastély megnagyobbítását, két emeletes cselédház építését, a Békésmegyei Takarékpénztári Egyesület székháza városházutcai szárnyának megépítését (1908), a Komló-szálloda kibővítését, a Király-mozgószínház létesítését, végül aTitz Reinhardt-féle bérház építését (1914). Ebben a korban keletkeztek a kötőgyár, a bakancsgyár, a képkeretlécgyár és a tejszövetkezet. Ez intézmények, a Gyulán összpontosított egyéb hivatalok s az ebben a korszakban létesített állami gyermekmenhely úgy építkezéseikkel, mint folyton növekvő fogyasztásukkal nagyban hozzájárultak a helybeli ipar és kereskedelem fellendüléséhez. Az állami összekötő út, a gyula-sarkadi, a gyula-kígyósi és gyula— kétegyházi kőutak, a gyulavidéki helyiérdekű vasút biztosították, hogy a szomszédos községek lakosai mezőgazdasági termékeiket az időjárástól függetlenül Gyulára hozhassák, az értékesítés után pedig háztartási, ruházati és gazdasági szükségleteiket a helybeli kereskedőknél szerezzék be.”8 Ezt a tömör és pontos idézetet további fontos eseményekkel lehet kiegészíteni részint ugyanezekre az évekre vonatkozóan, részint

6 Gyulai római katolikus plébánia halotti anyakönyve XIV. k. 140.; Békés 1932. máj. 21., máj. 25. A Társulat soron következő ülését Lindl Etelkának szentelte. Apor Vilmos ezen külön beszédben emlékezett meg róla. Etelka dolgozatunkban közölt arcképe (1. 6. oldal) ugyancsak a Ladics-hagyatékban található (Corvin János Müzeum, Gyula. Ladics-hagyaték, beleltározatlan).

7 A korszak városképét korabeli üdvözlőlapokon bemutató, gazdag tartalmú album: Wlassits Jároli 2006. A kiegyezéskori urbanizációt utóbb még jobban kiemelte a Gyulától 4 km-rc meghúzott trianoni határ által okozott visszaesés, majd különösen az 1945-1960 közötti másfél évtized teljes pangása.

8 Könyvében Lukács György kora címmel önálló fejezetet szentelt a településért nagyon sokat tevő, kiemelkedő tehetségű politikusnak. Scherer 1938: II. 274—324. Az idézet helye: 314.

11