Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

VI. Fejezet. A polgári korszak (1849-1948). Első rész: 1849-1920

nok mandátumát, ami az említett terjedelmes vizsgálatba torkollott. Ezután visszatértek ugyan az évről évre újra történő gondnokválasztáshoz és az elhalt vagy lemondott presbiterek választásos pótlásához, ám mindez az említett tíztizenöt összehívható emberre maradt. A forradalom után is méltán rendinek nevezhető gyakorlatot a tiszántúli egyházkerület 1860 októberében hozott rendelkezéséi szüntették meg, egyszersmind bevezetve a népképviseleti presbitériumot.

29 Szavazati jogot ezután is csak a választói névjegyzékbe fölvett felnőtt férfiak kaptak, azzal az előfeltétellel, hogy fizetik az egyházi adót és feddhetetlen előéletűek. Körük jóval tágabb volt, mint a korabeli képviselő- és helyhatóság-választásokon jogosultaké, hiszen sem vagyoni, sem műveltségi cenzushoz nem kötötték. Szociális rétegzettség szempontjából valószínűleg a legszélesebb közéleti részvételt biztosította az adott időszak Magyarországán. A nyomtatott szavazólapokat, melyeken a presbitérium elnöksége által javasolt nevek városi tizedenként megjelölve álltak, szétküldték a jogosultaknak, akik a kijelölt iskolákban és magánházakban adhatták le a kitűzött napon. A gondnok és a presbiterek egyszerű többséggel nyerték el tisztségüket. A szavazás - az 1861-i lelkészválasztással szemben - titkos volt, habár módszeréből adódóan ezt sem teljesen biztosítani, sem ellenőrizni nem lehetett.

30 A népképviseleti elvet is meg kellett tanítani az egyháztagoknak. Nemcsak az nehezítette, hogy makacsul ragaszkodtak a század első felében eszményinek tartott évente megismételt gondnokválasztáshoz és ahhoz, hogy ez az „egész nép" tiszte legyen, hanem a laicizálódással párhuzamosan egyre többen vonakodtak elvállalni a tisztségeket. Mindehhez az az ellentmondás társult, hogy a fölerősödött jog- és igazságérzet azonnal bírálta azokat, akiket méltatlannak vélt a tisztségekre. így történt 1861-ben is, amikor a háromévi hivatalviselés után marasztalt Nagy Mihály gondnok megválasztása másnapján lemondott a személye iránt megnyilvánuló „türelmetlenség" és „rágalom" miatt. Ugyanekkor az egyik frissen választott presbiter ellen érdemtelenségét hangoztató írásbeli panaszt nyújtottak be.

31 Sok huzavona után a nagy tekintélyű új esperesnek, Hajnal Ábelnek 1862-ben ötödmagával kellett egyházlátogatást tennie Gyulán, hogy a választásokat szabályszerűen újra lefolytassa. Ez is többszöri kísérletre sikerült.

32 Azonban csak látszólagosan jutottak nyugvópontra az elöljáróság választása körüli nézetkülönbségek. Az 1865-i testületmegújításnál 150 jelöltből 24 presbitert kellett választani, a gondnok megválasztása pedig már az ő feladatuk volt. Csak két cikluson keresztül tartották magukat ehhez a módhoz. 1871ben egyházmegyei kezdeményezésre a hagyományos húsvét - Szent Györgynap - táji időponttól december végére téve a választást, igazodtak a polgári 29 Barcsa III. 84., 122-124. 30 Jkv. III. 133-137. 31 Jkv. III. 74-78. 32 Jkv. III. 130-137.; TtREL I. 29. i. 57. d. (1862)