Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

VI. Fejezet. A polgári korszak (1849-1948). Első rész: 1849-1920

évhez. Ugyanekkor - szintén egyházmegyei ajánlásra - „nyílt szavazást" kezdtek, azaz kissé visszaléptek a korábbi gyakorlat irányába, elhagyták a tizedenként! jelölést, helyette a szavazócédulák csak fejlécet kaptak és ki-ki azokat a neveket írta rájuk, melyeket jónak látott. Ismét minden esztendőben választottak gondnokot és ismét az „egész nép" által. így ekkor 643 szavazóívet osztottak ki, amiből 241-et adtak be. Gondnokként huszonegy (legtöbb szavazat 47 volt), presbiternek 221 személyt neveztek meg. Az utóbbiak közül az első huszonnégy legtöbb szavazatot kapó nyerte el a tisztséget.

33 Már 1877-re kifulladt a lendület. Elmaradt mind a gondnok-, mind a presbiterválasztás. Mindenkinek meghosszabbították a megbízását. Végül az 1881-i első egyetemes magyar református zsinat által elfogadott törvénykönyv teremtett rendet, lényegében az 1860-as kerületi rendelkezésekre alapozva, megszüntetve a helyi eltérések legnagyobb részét és évtizedekre megszabva a presbiteri választások rendjét. Újdonságnak számított a tizenkét éves presbiteri mandátum, és háromévenként a testület egynegyedének megújítási kötelezettsége, valamint a póttagság. A gondnokválasztást meghagyták az egyháztagok közvetlen jogának. Egyébként több helyen az egyes egyházkerületek további szabályrendeleteire bízták a működés részleteinek kimunkálását.

34 így maradt meg a majd csak az 1904-ben kezdődő zsinat által törvényesített egyházközségi gyűlés intézménye is, melyet súlyosabb horderejű, főleg anyagiakat (adóemelés, ingatlanvásárlás vagy -eladás stb.) érintő ügyeknél hívtak össze. Gyulán megszűnt a területi elv. Évtizedeken át névsor szerint szavaztak, azaz az abc első felének betűivel kezdődő nevek viselői az egyik iskolában, a második feléhez ilyen módon tartozók egy másik iskolában adták le voksaikat. Nagyon nehéz következtetni a gyulai presbitérium és hátterében az egyháztagság társadalmi tagolódására. Tudott, hogy 1950 előtt a református egyház híveinek tömegét a földműves lakosság alkotta. Számadatok, százalékos kimutatások ugyan nem állnak rendelkezésünkre, de valószínű, hogy falusi és mezővárosi gyülekezetek túlnyomó többségében a presbitériumok tagságának nagy része és hangadói a birtokos parasztságból kerültek ki.

35 Nem lehetett ez másként Gyulán sem. „A népképviseleti presbitérium eszménye ezúttal a legnemesebben keresztül vive, foganatosítva van, amennyiben a nyert szavazatok többsége mellett a presbitériumban zsellérek, földesgazdák, mesteremberek és honorátiorok szóval a nép minden osztálya a csatolt névjegyzék szerint kellően van képviselve" - írta Papp Mihály 1865-ben Hajnal Ábelnek, miután ezúttal az esperes 33 Jkv. III. 234-240. 34 Egyházi törvények az evangéliom szerint reformált magyarországi keresztyén egyházban. Közzéteszi Tóth Sámuel. Debrecen, 1882. 5-10. 35 Makkai László-Böszörményi Ede: A reformátusok és a reformátusság a magyarországi kapitalista társadalomban. Tanulmányok a Magyarországi Református Egyház történetéből 1867-1978. Főszerk.: Bartha Tibor és Makkai László. Bp., 1983. 38-42. Studia et Acta Ecclesiastica V.