Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

VI. Fejezet. A polgári korszak (1849-1948). Első rész: 1849-1920

gyéspüspök, bíboros K. L.), nagy ünnepélyességgel fogadtatott s így hasonló tiszteletadásban részesüljön a mi Püspökünk is."

23 A következő püspökvendégre több, mint negyed századot kellett várniuk a gyulai híveknek. 1918. április 21-én került sor Baltazár Dezső generális vizitációjára, mely egyúttal az első hivatalos püspöki látogatás volt. A háborús körülmények ellenére ünnepélyes külsőségek közepette zajlott le mind a fogadtatás, mind maga a látogatás.

24 A kor liberális lelkészeszményének Papp Mihály és Dombi Lajos egyaránt példaszerűen megfelelt, habár alaptermészetük különbözött egymástól. A presbiteri jegyzőkönyvek tanúsítják, milyen nagy figyelmet fordítottak az egyházközség anyagi életére. A díjlevél szerint járó papiföldön gazdálkodtak. Mindketten hajlamot mutattak irodalmi munkásságra, ami több-kevesebb rendszerességgel helyi vagy országos terjesztésű sajtóközlésekkel nyilvánult meg. Papp világi tárgyú verseket, elbeszéléseket és humoros írásokat, Dombi jóval nagyobb számban inkább alkalmi egyházi beszédeket, imákat, köszöntőket, ünnepi költeményeket, hazafias tárgyú szövegeket adott közre. Dombi elődjéről mint kedélyes és népszerű emberről emlékezett meg, amit a megkettőzött kegyeleti év is igazol. A fennmaradt iratok kényelem- és nyugalomszerető embernek mutatják Papp Mihályt. Dombi Lajos határozottabb, egyben zárkózottabb, nagy tekintélynek örvendő egyéniség lehetett. Róla élő emlékezet útján is tudunk, mert az 1950-es években még beszélhettünk őt személyesen jól ismerőkkel. Amennyire visszahúzódott a polgári társasélettől, úgyannyira szívesen vállalt világi közszereplést. Az egyháztagok úgy tudták, hogy hangulatát családi betegségek, gondok nyomasztották. Föltétlenül kiegyensúlyozó, stabilizáló hatást kell tulajdonítanunk a tartós szolgálati időknek. Ecsedy Gábor korszakunk elejére eső, nem egészen három s nem is aktív évét nem tekintve, hetven esztendő alatt mindössze három lelkipásztora volt a gyulai gyülekezetnek. 1913-ban, amikor az 1848-i XX. törvénycikk érvényesítése céljából az egyetemes egyház össze íratta az országos szükségleteket, a kiküldött kérdőív alapján szóbakerült, hogyan vélekedik a gyulai presbitérium egy esetleges kettős lelkészségről. A felső egyházi vezetés ugyanis azt tartotta - egyébként törvényesen alátámasztva - ideálisnak, ha egy lelkészre háromezer lélek jut, a gyulai hívek száma pedig ekkor már meghaladta a hat ezret. A gyulaiak elutasították a lehetőséget, mert az „az egyöntetű vezetés és a békesség rovására van a tapasztalás szerint".

25 A nagy létszámú gyülekezetet azonban egyetlen lelkész nem tudta ellátni. 1846-ban elválasztották a rektorságtól a káplánságot, de Ecsedy halála után nem hívtak újabb segédlelkészeket. A gyakran változó rektortanítók számára az úrvacsorai pohárosztáshoz kértek és kaptak az egyházkerülettől fölhatal23 TtREL I. 29. i. 58. d. (1892) 24 Jkv. V. 477-484. 25 Jkv. V. 268-271.; TtREL I. 29. i. 59. d. (1913)