Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

V. Fejezet. A gyulai egyház a rendi társadalom utolsó évtizedeiben (1791-1849)

presbiterek, elöljárók nélkül), ezt a korszakot működésük már teljes egészében meghatározza. Velük a korábbi írásos forrásokban nem találkozunk. A XIX. század folyamán még sűrűn hivatkozott „geleji kánonok" (Geleji Katona István 1649-ben szerkesztett kánonoskönyve) tartalmazta először a presbitériumok megalakításának lehetőségét (99. kánon). Ám inkább elodázta, mint ajánlotta, így a valóságos megalakulás legtöbb vidéken sok évtizedet, sőt évszázadot késett. A homogén református helységekben eredetileg az egyház költségvetése részét képezte a település költségvetésének, a vegyes vallású helyeken ez már nem valósulhatott meg. Az önállósuló anyagi és szervezeti élet pedig megkövetelte önálló egyházi vezető testület létrehívását. Gyanítható, hogy Gyulán a nagyobb arányú katolikus betelepülés után alakult meg az első presbitérium. Idevonatkozó anyagi érdekeltségre utal az 1784-i református-görögkeleti zendülők egyik sérelme, hogy a katolikus esküdtek „összezavarják" a város és az egyház pénzügyeit. Az 1791 -i budai zsinatnak a presbitériumok alakítását előíró végzése mindenesetre a gyulaiakat már a kívánt helyzetben találta. A zsinat tizenkét pontban határozta meg a presbitérium és a gondnok feladatait, ám mivel ezeket a király sosem szentesítette, és az országban egységes szabályozás még sokára következett (1881), érvényessé nem váltak. A felettük folytatott belső egyházi viták következményeként volt, ahol a presbitériumról szóló zsinati pontokhoz igazodtak, volt, ahol nem. Bár idevonatkozóan széles körű kutatás nem folyt, valószínű, hogy a XIX. század nagy részében gyakran egyházmegyeként, sőt helységenként eltérő saját elvek alapján működtek a presbitériumok. A tizenkét pont az istentiszteletek és az iskolák rendjének felügyeletét, a szegényekről és az egyházi épületekről gondoskodást, az egyházfegyelem fenntartását, az anyagi élet kézben tartását, a lelkész és más egyházi tisztviselők alkalmazását rótta rá a presbiterekre.

20 Ehhez képest a gyulai presbitérium statútumnak nevezhető első ismert határozatsorozata, mely 1802-ből maradt fenn, igen szűkszavú, a testület megválasztásáról rendelkezik, amit a budai kánonok megkerültek, a régi szokásokra hagytak: a kurátort húsvét másnapján válasszák, leginkább városi esküdteket jelöljenek erre a posztra, és a presbitereket ne a „nép", hanem a prédikátor egyetértésével maguk a presbiterek válasszák.

21 Látni fogjuk, hogy a tradíció és a törvény rendezetlensége évtizedeken át fölújuló viták alapja lett. A presbitérium munkálkodásának közelebbi megismerése céljából kiválasztottunk egy évtizedet (1820-1829) és azon belül tematikusán megvizsgáltuk az ülések napirendjét. Tíz esztendő alatt 91 ülésen 123 pontot tárgyaltak meg, nagyon sokszor csupán egyet-egyet. (A nagyobb egységek százalékban kifejezve a következőképpen oszlanak meg:) 20 PEIL 1860. 38-39. 21 Jkv. I. 17.