Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

V. Fejezet. A gyulai egyház a rendi társadalom utolsó évtizedeiben (1791-1849)

saját szervezeti ügyek és közvetlen egyházigazgatás erkölcsbíráskodás és fegyelmi eljárások gazdálkodás (belefoglalva az építkezés és karbantartás) iskola kapcsolatok a felsőbb egyházi hatóságokkal felekezetek közötti problémák egyéb 32% 30% 17% 6% 6% 4% 5% Elsőként a testület szervezeti életét vesszük szemügyre közelebbről. A protestáns egyháztörténeti irodalom egyik szilárd tétele, a presbitérium intézményének demokratizmusa. Csakhogy ezen különböző korszakokban különbözőképpen működő rendszereket kell értenünk. Például a fenti iratokból kiderül, hogy a XVIII-XIX. század fordulóján a presbitériumok az önkiegészítést gyakorolták, amit egy 1806-ban kiadott kerületi határozat megerősített.

22 Vele szemben lényeges demokratikus elem, hogy az egyházközség életének legfontosabb ügyeiről első fokon mindig helyben, maguk a közvetlenül érintettek döntenek, ők a kezdeményezők. Bármilyen alapon választják ki a presbitereket, a döntés már közös felelősségvállaláson alapul, közös határozatként jelenik meg. További kérdés és széles körű vizsgálatok hiányában egyelőre megválaszolhatatlan, hogy az egyházközségek ellenőrzését gyakorló egyházmegye, ahová a legfontosabb ügyeket jóváhagyás végett föl kell terjeszteni, mennyire széles körű vélemény alapján határoz, illetőleg milyen esetekben és milyen gyakran él a megakadályozás jogával. A XIX. század elején Gyulán még gyakorolták a papmarasztást, melynek végzéseit az egyházmegye sem bírálhatta fölül. 1803. január elsején a lelkész előadta, hogy Makóra hívják, de hajavadalmát megemelik, helyben marad. A presbiterek teljesítették a kérést, de előbb: „minthogy az évig fen állott szokás szerint az eféle conventzióknak öregbítése a Nép hírével szokott itten megesni, szükségesnek látták és mondották, hogy a nép is erői megkérdődjék és Vótuma vevődjék". Másnap „a Nép közt nevezetesebbek a Templomba bé gyűjtettek, a dologról megkérdődtek" és többségi szavazattal megerősítették mind a marasztást, mind a javadalomemelést.

23 Magát a marasztást az 1810-es évek végén hagyták el a gyulaiak. Az 1817-ben Kuthy Lajost fölváltó Ecsedy Gábor prédikátorsága idején már nem gyakorolták. Jóllehet 1815-ben egy nagyon határozott superintendentialis körlevél próbálta a híveket lebeszélni róla, a kerületben csak 1840-ben szűnt meg véglegesen.

24 A bemutatott „eklesiai gyűlés"-t, melyet az 1806-i kerületi végzés támogatott más ügyekben is összehívták. A húsvétmásnap évente ismétlődő kurátorválasztás istentisztelet után a templomudvaron kétszeri „közfelkiáltással" ment végbe. Ugyanígy választották meg az egyházfiakat és a harangozót, bár az előbbi megtisztelő megbízás, 22 Jkv. I. 309-310.; Tóth Dezső i. m. I. 80., 95., 150-151. 23 Jkv. I. 21. 24 Jkv. I. 377-378.; Barcsa III. 166-167.