Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)
IV. Fejezet. A reformátusok a város újratelepülése és az abszolutista kormányzás korában (1695-1791)
emlegették, ám szolgálati idejét nem tudták pontosan behatárolni. Sukorai tekintélyét jellemzi, hogy 1734-ben a békési templom felszentelésén, melyet hálaadó böjttel, kereszteléssel és három prédikációval tettek ünnepélyessé, a második beszéd megtartására őt kérték föl. Korábban közreműködésével kapták meg Debrecenből a békésiek egy passió szövegét (Krisztus szenvedéstörténete és Jeremiás próféta siralmai), amit nagyhéten énekelt a kántor. Talán nem tévedünk, ha föltesszük, hogy a teológiai racionalizmus elterjedése előtt a magyarországi reformátusok széles körében divatos passióéneklés Gyulán is szokásban volt. 48 A gyulai születésű Gyulai János lelkészségének hosszú ideje alatt (17361770) az eddig említettek mellett további fontosabb mozzanatokról nincs értesülésünk. A lemondatott Bicskei Szőke István után következő Bottos Mihály Gyulán töltött éveiről (1776-1780) semmit sem tudunk. 49 Ót követte az ifjú Szikszai N. Beniamin, aki itt halt meg (1780-1783). Néhány hónapig káplánként, valójában időközi, helyettes lelkészként Becsei Miklós következett. 50 Micskei Nagy István, a templomépítést kezdeményező és az építkezést elkezdő prédikátor 1784. május 3-án írta alá az egyházmegyei kánonokat. 51 Mindaz, amit eddig elmondhattunk, sajnálatosan kevés ahhoz, hogy a XVIII. századi lelkészek alakját és munkásságát közel hozza az utókorhoz. 52 Egyetlen közös elem kiemelésére van mód, a külföldi tanulmányutakéra. A helyettes Becsei Miklóst nem számítva, de hozzájuk sorolva az 1792-től Gyulán szolgáló Juhász Istvánt, bár munkálkodása már a következő korszakra esik, viszont képzettségét még a XVIII. században szerezte, tíz parókus lelkész nevét ismerjük a török alóli felszabadulást követő száz esztendőből. Valószínűleg mind debreceni diákok voltak, habár az első háromról ezt adatszerűen nem tudjuk bizonyítani. Négyen egészen biztosan külországi akadémiákon tanultak. Bicskei Szőke István 1768-ban Bázelből tért haza. 53 Szikszay N. Beniamim 1771-1776 között ugyancsak Bázelben és Utrechtben tanult. 54 Micskei Nagy István 1780-1783 között előbb Utrechtben, majd Heidelbergben folytatta tanulmányait. 55 Végül Juhász István 1788-tól 1790-ig Bázelben, Lausenne-ban, Genfben és Bernben járt és tanult. 56 48 Szegedi Károly i. m. 1903. 10.; Szegedi Károly i. m. 1904. 5.; Molnár Ambrus: A húsvéti ünnepkör református népszokásai a Tiszántúlon. Református néphagyományok. Vallási néprajz. I. k. Szerk.: Dankó Imre és Küllős Imola. Bp.-Debrecen, 1985. 308. 49 TtREL I. 29. a. 1. A Békés-Bánáti Reformárus Egyházmegye közgyűlési jkve 17. 50 Jkv. I. belső előzék. - Ifj. Szabó Aladár: Szikszay György élete és munkássága. Debrecen, 1927. 7-8. Kny. aTheológiai Szemléből. 51 TtREL I. 29. a. 1. A Békés-Bánáti Református Egyházmegye közgyűlési jkve 36. 52 Jelen munkánk előtanulmányaként készítettük el a XVIII. századi lelkészek lehető legbővebb életrajzát. Adataink a további kutatómunka során gazdagodtak: Kósa László: Református lelkészek Gyulán a XVIII. században. Alföldi Társadalom IV. Békéscsaba, 1993. 17-25. 53 TtREL Bakóczi. 54 TtREL Bakóczi; Segesváry Lajos: Magyar református ifjak az utrechti egyetemen 1636— 1836. Debrecen, 1935. 35-36. 55 TtREL Bakóczi; Segesváry Lajos i. m. 39-40. 56 Kis Bálinti, m. 102.
