Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

II. Fejezet. A reformáció Gyulán és környékén

magyarországi reformáció nem egyetlen központból indulóan hódított, hanem párhuzamosan egyszerre több városban és vidéken, változó erősséggel és sikerrel - olykor szeszélyes földrajzi eltérésekkel - folytatódott mintegy fél évszázadon át, az 1520-as és az 1570-es esztendők között. Gyula és vidéke azok közé a helyek közé tartozik, ahol legkorábban jelentkezett a reformáció. A legkorábbinak mondható nyomok azonban föltevések, ténybeli adatokkal eddig nem igazolhatók, viszont vannak olyan fontosak, hogy foglalkoznunk kell velük. A gyulai uradalmat I. Mátyás fiának, Corvin Jánosnak adományozta 1482ben. Ennek elhunyta után (1504) özvegye, Frangepán Beatrix lett a földesúr, aki férjhez ment a nála valamivel fiatalabb Brandenburgi György őrgrófhoz (Markgraf Georg von BrandenburgAnsbach), a későbbi porosz királyi, majd német császári trónra kerülő Hohenzollern család sarjához. Az asszony hamarosan bekövetkező halála után az őrgróf vált kereken két évtizedre (1510-1530) a gyulai uradalom tulajdonosává.

3 A korábbi történetírás - amennyiben értékeli - többnyire ellenszenvesen mutatja be az őrgróf magyarországi ténykedését. Léha udvaroncnak ábrázolja, aki rossz irányba nevelte a gondjaira bízott unokaöccsét, II. Lajos királyt. Valószínűleg a török veszélytől tartó köznemesség szemlélete élt tovább. Ok a hazai viszonyokkal és szokásokkal nem törődő, gyűlölni való idegent (nem magyarországit) látták Brandenburgi Györgyben. Az őrgróf magyarországi házasságának dinasztikus érdekei nyilvánvalóak. így vélt hozzáférni a még mindig tetemes nagyságú Hunyadi vagyonhoz. Számunkra mindez csupán a gyulai helytörténet különösen érdekes eseménye maradna, melynek nem kellene bekerülnie a protestantizmus gyulai történetébe, ha nem tudnánk, hogy Brandenburgi György már az 1520-as évek elején, Magyarországról távozása előtt Luther támogatói közé tartozott, levelezett a reformátorral. Tagja volt annak a szűk, de a hazai protestantizmus történetében jelentős csoportnak, amely a budai udvarban a királyi párral együtt rokonszenvezett a reformáció gondolataival. Egyike lett annak a hat német fejedelemnek, akik tizennégy várossal karöltve 1529-ben a speyeri birorodalmi gyűlésen a kisebbségben maradó evangélikus rendek nevében ünnepélyesen protestáltak az 1521 -i wormsi birodalmi gyűlés Luthert elítélő határozata ellen. (Tudvalévően ekkortól nevezik a reformáció híveit protestánsoknak.) A következő esztendőben az őrgróf nevét ott találjuk az Augsburgi vagy Ágostai Hitvallás (Confessio Augustana), az első protestáns és a máig legfontosabb evangélikus hitvallás aláírói, hét fejedelem és két város között. A német reformáció történetében Brandenburgi György a kegyes melléknevet kapta (Georg der Fromme). Vajon a könnyelmű ifjúkor után megkomolyodott és buzgón vallásossá lett emberrel állunk szemben, vagy a kortárs magyar ellenszenv a német reneszánszból érkezőnek is szólt - akár pár évtizeddel korábban Mátyás itáliai udvaroncainak -, aki korának gyermekeként egyaránt 3 Scherer I. 65-70.