Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

Okmánytár

nyugalmasan töltötte, mind addig, míg nem a néhai enyhült, de ismét meg újult fájdalmak őt sírja szélire kísérték, melybe eljutott folyó hó 9-én d.u. 4 órakor, át szenderülvén földi életének 87ik évébena boldog örökké valóságra. Béke hamvainak! 6. Általános jelentés a gyulai református egyház 1878. évi állapotáról Ülőhely: TtREL I. 29. i. 57. d. A-XXXV^t80. Nagytiszteletű Esperes Úr! A 45/879. sz. a. kibocsátott Ilik esp. körlevél felhívása folytán gyulai ref. egyházunk 1878ik évi állapotára vonatkozó hivatalos jelentésünket a következőkben van szerencsénk beterjeszthetni: I. Vallásos erkölcsi életet illetőleg: A vasárnapok és ünnepek megülése körül bár sokak részéről kellő buzgóság mutatkozik is, de tagadhatatlan, hogy némelyek a kellemetlen napokon s a szorgosabb munkaidőben, mások ismét az önfentartás gondjai s bajai s átalában a nehéz időviszonyok és körülmények, sőt viszont az sem példa nélküli eset, hogy némelyek éppen az anyagi jóllét és bőség öntelt élvezése miatt e részbeni keresztyéni kötelességeiket teljesíteni elmulasztják. Az úrvacsorával való élésre nézve is ily fájdalmas jelenségeket mutat a szomorú tapasztalás. Az 1878ik évben 12 fi és 8 leány, összesen 20 törvénytelen gyermek keresztelkedett, de ezek nem mindannyian gyulai, hanem a szomszéd helyekről szolgálatra bejött vidéki illetőségű anyáktól is születtek. Egyházunkba áttért egy görögkeleti szertartást követett nő, kitért s róm. kath. egyházba lépett 3 férfi, kik közül 1 békési, 1 anthi s 1 gyulai születésű volt. Vegyesházasság köttetett = 10, s valószínű, hogy a kitérés valódi oka nem egyszer a vegyes házasságra lépésben rejlik, azonban, hogy a reverzálist adottak száma mennyire mehet, azt biztosan kitudni nem lehet. Visszásházasok - bár az 1878ik évben közülök 5 törvényes úton végképp elválasztatott - valamint vadházasságban élők, ha nem nagy számmal, de mégis csak vannak. Egyházi szertartás nélkül temetkezők nem találkoznak. Hogy ünneprontók s különösen istenkáromlók kellő szigorral büntettetnének, nem állíthatjuk, sőt fájdalmasan tapasztaljuk, hogy túlságos elnézésben részesülnek, arról pedig, hogy átalában polgári téren hányan és minő vétségökért büntettetnek, biztos adataink nincsenek. A társadalmi és erkölcsi élet terén kisebb-nagyobb mérvben uralkodó