Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)
VIII. Fejezet. Kommunizmus alatt (1948-1990)
szépítőszerek mellőzése, tartózkodás „világi" szórakozásoktól stb.). Elhivatottságukat így határozták meg: „a közösségi tag önként vállalt feladatokat teljesít és önként vállalt fegyelemnek veti alá magát". A feladatok elsősorban a lelkészek által is sűrűn gyakorolt család- és beteglátogatásokat jelentették. Missziós célokra külön perselypénzt gyűjtöttek. A közösségi tagok túlzásait a tízes évek főgondnoka, Kiss László tette szóvá a presbitériumban, kifogásolva, hogy egy evangélizáció után a templom négy sarkába elhúzódó csoportokban a fiatal konferenciavezetők valósággal vallatták bűneikről az idősebb asszonyokat. A közösség 1950-ben egyházi helyiségben tartott rendszeres imaóra formájában illeszkedett be a heti istentiszteleti rendbe. 10 Később a túlzó külsőségek elhalványultak, eltűntek, a tagok másfél-két évtizedig - lassan megöregedve megmaradtak a bibliaórák legrendszeresebb résztvevőinek. A diáktagok kivétel nélkül elkerültek Gyuláról Budapestre és nagyobb vidéki városokba, az egyház ifjúsági munkájának lehetetlenné válása miatt, utánpótlásra nem volt mód. Egyesületek hiányában ekkor már istentiszteleteken kívüli vallásos rendezvényeket nem tarthattak, 1951 végéig azonban változatlanul gyakran rendeztek konferenciákat, evangélizációkat, csendes napokat. 1951 -ben a három lelkész - ekkorra ennyire apadt a számuk - „rendszeres gyülekezeti alkalmakon összesen 1305 esetben szolgált, a vezetésükkel zajlott további egyházi események száma összesen (az előbbi számmal együtt) 2105 volt Gyulán, amihez még 62 vidéki szereplés is járult. Továbbá 206 ízben látogattak beteget és 414 hittanórát tartottak. 11 Ezt a virágzó gyülekezeti életet törték le a felsőbb egyházi és világi hatóságok korlátozó és tiltó rendelkezései. Az új konventi szabályrendelet (1952) lelkészek más helységbeli szolgálatát előzetes felsőbb engedélyhez kötötte. Az éves missziói munkatervet ugyancsak előzetes jóváhagyás céljából az egyházmegye elnökségéhez kellett fölterjeszteni. Az önkéntes laikus gyülekezeti munkások működését szintén felsőbb egyházi engedélyhez kötötték. 12 Ezekkel és más hasonló intézkedésekkel nagyfokú ellenőrzést valósítottak meg, gyakorlatilag megszüntették a konferenciákat. 1955-től teológushiányra hivatkozva már ünnepi legátusokat sem küldtek Debrecenből. Az egyesületek megszüntetése után a vallásoktatás visszaszorítása került a kommunista egyházpolitika előterébe. A fakultatív hittan bevezetésének évé 1 ben (1949/50) még 80-90%-osra becsülték a beíratott gyulai református gyerekek arányát. Az egyház ekkor vásárolt motorkerékpárt, hogy a lelkészek elláthassák a tanyai iskolák igényeit. 1951-ben történt az első nagyarányú csökkenés, amikor megszűnt a gimnáziumi hitoktatás, de még mindig 342 tanuló (kb. 50%-os arány) iratkozott be a városban. A következő esztendőben már csak 301-en jelentkeztek, de őszre 50-re fogyott a létszám heti hat órában. Különös, hogy csak 1953. január l-jével szüntette meg az állam a vallásoktató 10 Jkv. VIII. 98., 121. 11 Jkv. VIII. 162-165. - Kósa Ferenc lelkészi szolgálati naplói 1939-1969. Családi tulajdon. 12 Jkv. VIII. 168.