Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

VII. Fejezet. A polgári korszak (1849-1948). Második rész: 1920-1948

első nagyobb rendezvényt 1945-ben a reformáció emlékünnep hetében tartották mindennapos evangélizációval, a zárónapon nemek és korcsoportok szerint elkülönülő istentiszteletekkel, majd közös úrvacsorával. A belmissziói bizottság háború utáni első jelentése szerint megerősödött a templomba járás, a korábban majdnem elnéptelenedő vasárnap délutáni istentiszteletet is 180-200an látogatták. A házi istentiszteletek rendszere kiterjedt a tanyavilágra. A lelkészek és a laikus gyülekezeti munkatársak hetente egyszer összegyűltek imaórára és a következő hét teendőinek megbeszélésére. 1947 tavaszán rekordszámúan, 118-an konfirmáltak, köztük sok felnőtt. Ezen a pünkösdön 744-en úrvacsoráztak, ami a gyulai reformátusok becsült lélekszáma 10%-ának felelt meg, a szokásosnak mondott 2% helyett. Talán a legnagyobb szabású megmozdulás volt az 1947. IV. 29. V. 1-jei lelkészi és presbiteri konferencia, melyen napközben a környező helységekből összegyúlt presbiterek számára előadások hangzottak el, két este pedig huszonnyolc lelkész ugyanannyi háznál hirdette az igét a város különböző pontjain. Nem kis feladat lehetett a szállások és az étkeztetés megszervezése sem.

42 A kor hangulatát és jövőre vonatkozó elképzeléseit híven tükrözi az a terjedelmes dokumentum, mely a zsinat fölhívására presbiterek közreműködésével készült 1947 nyarán. A szöveg hangsúlyosan a hitbuzgalmi tevékenység megerősítését jelöli az egyház központi feladatának: rendszeres istentiszteleti részvétel, hatékonyabb lelkészi munka, az egyházfegyelem megszigorítása katekizálással, imaközösségekkcl. A lelkész aktív politikai szerepet ne vállaljon. (Gondoljunk rá: ekkor Tildy Zoltán a köztársasági elnök, titkárságát Péter János vezeti, Bereczky Albert pedig államtitkár!) Az iratban föltűnnek fundamentalista elemek is, mint a nők palástos szolgálatának és a laikus prédikátorságnak az elutasítása. Ellenben ragaszkodnak az egyházi iskolákhoz, mégpedig a hívek egyre fokozódó teherviselésében bízva és kérve a földbirtokok kártalanítását. Kívánatos az állammal való jó viszony fönntartása, ám perspektivikusan a fokozatos szétválás a cél: „...egyházunk nem lehet kiszolgálója, ideológiája továbbítója egyetlen államrendszernek sem". A szöveg sürgeti az egyházon kívül állók misszionálását, ugyanakkor az egyház zártabb közösséggé alakulását szorgalmazza, mert az eszmény a tudatos, tagsági nyilatkozatokat aláíró hívek „hitvalló egyháza" az addigi „népegyház" helyett. A dokumentumot Arató Ferenc segédlelkész, dr. Gyarmati István főgondnok, megyei kórházigazgató és Kósa Ferenc intézeti (kórházi) lelkész írták alá.

43 Nem rajtuk múlott, hogy elképzeléseiknek töredéke sem valósult meg, a hamarosan bekövetkező történelmi változások elsöpörték ezt a jövőképet. A történések sorában leginkább rendhagyó, hogy az eseményekben gazdag, a hagyományos formákat megrendítő esztendőkben a gyulai reformátusoknak csak névlegesen volt vezető lelkészük. Harsányi Pál 1944. október 6án reggel, a Gyula szovjet megszállása előtti utolsó percekben elmenekült, és 42 Jkv. VII. 267., 273., 276., 339., 419. 43 Jkv. VII. 437-443.