Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

VII. Fejezet. A polgári korszak (1849-1948). Második rész: 1920-1948

A két legnagyobb tétel tehát a tervezett bevételnek több mint a felét teszi ki, mintegy harmad és mintegy negyed részben. Ez a költségvetési szerkezet a teljes összeg kisebb-nagyobb csökkenése-növekedése mellett az 1930-as években lényegében nem változott. Pl. 1933-ra 32,8%-ot és 19,5%-ot, 1934re31,5%-otés 19,4%-ot, 1935-re 31,9%-ot és 17,5%-ot tett ki.

11 A tervezés 1930/3l-re helyesnek bizonyult és kellő óvatosságot is igazolt, 31 909 P bevételt könyveltek el 27 973 P kiadással szemben. A 3936 P különbözet nemcsak az előző évi maradványt őrizte meg, hanem mintegy harmadával növelte is azt. (Közbevetőleg szükséges megjegyezni, hogy a később tárgyalandó templomrenoválás költségeit az évi rendes költségvetésektől ezúttal is külön kezelték. Sajnos részletezését nem ismerjük.)

12 Az első világháború utáni pénzromlás legnagyobb vesztesége az adományokból és alapítványi tőkékből kikerült 31 ezer koronás hadikölcsön teljes elértéktelenedése volt. Igaz - mint az előző fejezetben láttuk -, a pénz vásárlóerejének gyengülésével párhuzamosan az egyház hamarosan vissza tudta fizetni alapítványainak sokévtizedes tartozásait, és az 1909-ben fölvett bankkölcsönt, csakhogy nemsokára a maradék alapítványok súlyos leértékelődése is bekövetkezett.

13 Nem meglepő, hogy a háború és a forradalmak után föllépő megélhetési nehézségek közepette „egyesek makacsul, konokul megtagadják az egyházi adójuk megfizetését" (1922), pedig a presbitérium - épp a rossz közhangulatra tekintettel - 1922-ig nem nyúlt a „békebeli" adókivetési gyakorlathoz. Ekkor azonban a befolyó évi adó már a szükséges tűzifavásárláshoz sem volt elegendő. Ezért hosszas vita után a legkisebb adót 2 koronáról 36-ra emelték, jóllehet az elhangzott becslések szerint egyezer koronás alapösszeg hozott volna megoldást. 1924-től viszont a mindenkori búzaértékhez igazították az adókivetést, gyakran váltakoztatva az átváltási kulcsot. Ev elején még 1000 koronát ért 1 kg búza, májusban már a háromszorosát. Az a lehetőség, hogy terményben is lehet fizetni, nem talált sok követőre.

14 A torlódó hátralékokat - akár az előző korszakban - most is számon tartották, de a bevételi tervezésekben csupán egy részüket vették számításba, ám így is folytatódott az évről évre nagyobb hiányt görgető és időnként törlésre kényszerülő gyakorlat. A pénzreformot követően, 1927-től erélyesen és többször szorgalmazták a hátralékok megfizetését, s szóba jött a háború után először hatósági végrehajtás is. Azonban nincs róla tudomásunk, hogy erre sor került volna. 1927-ben átalakították az 1907 óta érvényben lévő adókulcsot, hogy az progresszíve ne csökkenő, hanem egyenletesen emelkedő tételeket tartalmazzon. A legkisebb személyi adó 2 P 70 f. lett, a kapcsolódó százalékos arányok pedig valóban igazságosabb teherviselést tükröztek. A hamarosan beköszöntő világgazdasági válság azonban ismét kedvezőtlen helyzetet terem11 Jkv. VI. 240., 279, 312. 12 Jkv. VI. 209. 13 Jkv,.V. 581., 591. 14 Jkv. V. 651., 664-665., 686., 731., 784.