Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

VI. Fejezet. A polgári korszak (1849-1948). Első rész: 1849-1920

olyan ember került, aki századunk első felében az egyik legkitartóbb értelmiségi támasza lett a gyulai egyháznak.

49 Hasonló összeütközésről a továbbiakban nincs tudomásunk. A presbitériumot uraló, két oldalról is támadott gazdaréteg egyéniségeinek és hangadóinak alakja sok évtized távlatából elmosódik. Kivéve néhány kiemelkedő kurátor arcát, akik munkájukkal és nem ritkán megnyilvánuló anyagi áldozatkészségükkel is rászolgáltak, hogy emléküket megörökítsük. Ilyen volt korábban Kertész András, aki 1857 és 1892 között csaknem megszakítás nélkül tagja volt az egyházi elöljáróságnak mint egyszerű presbiter, majd ellenőr, malombíró és utoljára háromszor is megválasztott gondnok.

30 Nyomába lépett Vidó János 1895 és 1907 között látva el a gondnoki hivatalt, majd Bíró Pál (19071915) és Krasznai István (1915-1921) gondnokok. Az 1881-i debreceni zsinaton elfogadott törvénykönyv az egyházközség „belügyeinek" intézőjeként határozta meg a presbitériumot. Teendőit tizennégy pontban foglalta össze. Az első három a vallási és erkölcsi élet felügyeletét bízta rá, a következő kettő a gazdálkodás felelősségét, a többi az iskolát, a diakóniát és a jogi képviseletet. Az 1891-ben, majd az 1904-ben megnyitott országos zsinatok lényegében nem változtattak ezen a feladatkörön, inkább részletezték, szabályozták a presbitérium ügyrendjét.

51 Mielőtt részletesebben megvizsgáljuk, milyen mértékben felelt meg a gyulai presbitérium a törvényben biztosított és előírt feladatköröknek, fejezethatárunkig előretekintve, működésének még néhány eseményére és jellegzetességére kell rámutatnunk. Az 1890-es évektől az első világháborúig általában megfigyelhető a testület fokozottabb aktivizálódása, melyet a tagjaitól kiinduló kezdeményezések és a megválasztását kísérő, élénkülő érdeklődés jeleznek. A kezdeményezések közt akad kissé megmosolyogtató is. 1893 nyarán a távollévő lelkész nélkül gondnoki elnöklet alatt gyűltek össze, ami Dombi szolgálati idejében betegségeit kivéve többet nem fordult elő. A templom előtti téren ekkor fúrták a város első artézi kútját, és félőnek találták, hogy a harangozás meg a kút fúrása fölerősítvén egymás „mozgását", veszélyeztethetik a tornyot. Tudálékossága ellenére látnunk kell ebben az okoskodásban a féltő-aggódó gazda megnyilvánulását is.

52 Az aktivizálódás bizonyára nem független attól, hogy a múlt század végén és századunk elején a Dél-Tiszántúl az ország társadalmilag-politikailag legnyugtalanabb vidéke volt. Nemcsak az agrárszocialista mozgalmakra gondolunk, hanem többek közt Áchim L. András parasztpártjára és Nagy György köztársasági mozgalmának zászlóbontására is. Ebben a légkörben sokakban 49 Jkv. V. 87-88., no. 50 Jkv. IV. 679., 696. 51 Egyházi törvények az evangéliom szerint reformált magyarországi keresztyén egyházban. A budapesti 1891-93-ik évi országos zsinat megbízásából közzéteszi Tóth Sámuel. Bp., 1894. 612. - Egyházi törvények a magyarországi reformárus egyházban. Debrecen, 1906. 16-21. 52 Jkv. IV. 718-719.