Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)
VI. Fejezet. A polgári korszak (1849-1948). Első rész: 1849-1920
reméli, hogy a presbitérium határozatai minden kritikát kiállnak, mentesek lesznek az egyoldalúságtól és a „népesség minden rétegének érdekeit szem előtt tartják". A különböző életfelfogású emberek együttműködése eredményeként „elsatnyult egyházi életünk újra felvirágzik és egyházunk tekintélye a többi felekezet között emelkedni fog". 47 A bizottság határozatát valószínűleg befolyásolta egy társadalmi ellentétből kipattanó másik eset. Dombi Lajost az Igaz Eszme című, Békéscsabán kiadott szociáldemokrata hetilapban igen durván megtámadták, személy szerint neki tulajdonítván az egykoronás egyházi pótadó kivetését. A fő érv szerint az egyháztagságot „nagyobb részt szegény napszámosok" teszik, akiknek száraz kenyérre is nehezen telik. Igazságtalan tehát a vagyoni különbségeket figyelmen kívül hagyó adókivetés. Eltekintve attól, hogy a cikk nem nélkülözte a szociális demagógiát, és attól, hogy a legszegényebb réteg - bár pontos kimutatásunk nincs - kisebb súlyú és arányú leheteti Gyulán, mint a közeli helységekben, Békéscsabán, Orosházán, Hódmezővásárhelyen, Makón, a differenciálatlan adóztatás valóban igazságtalan volt. Dombi önérzetesen, de nem igazán meggyőzően külön megjelentetett, nyomtatott füzetben azonnal válaszolt. Elmagyarázta, hogy testületi döntésről és nem az ő ötletéről van szó. Éppen a lanyha adófizetés miatt kerítettek rá sort, hogy az anyagi csőd felé tartó egyházi pénztárt és így az iskolákat meg az alapítványokat megmentsék. Az újságcikket egy levél követte, melyet E. Nagy Ferenc és tíz társa 258 „tag" nevében írt alá és elküldte a miniszterhez meg a püspökhöz is. Elpanaszolták, hogy a gazdaréteg csak akkor áll velük szóba, ha fizetni kell, és az egyházból való kilépést is kilátásba helyezték, ha nem orvosolják sérelmeiket. Konkrét intézkedésekre azonban nem került sor. Azt pedig nem tudjuk, hányan léptek ki az aláírók közül. Az összetűzés Dombi Lajosból nagyvonalú gesztust váltott ki. Három éven át 200-200 korona önkéntes befizetését vállalta a legszegényebb egyháztagok kieső jutalékának pótlására. 48 E. Nagyék azt is követelték, hogy a legközelebbi presbiterválasztáskor ne csak az előírt hányadot, hanem az egész presbitériumot válasszák újra. Ez persze törvénytelen lett volna. Az 1908 februárjában megtartott presbiterválasztást formai hibák miatt az egyházmegye így is megismételtette. A kiküldött bizottság társadalmi sokszínűségre vonatkozó kívánsága nem teljesült, de a nem paraszti elem valamelyest megerősödött a presbitériumban. A népszerű Jancsovics Emil mellé nagy szavazatszámmal bekerült Kun Pál kórházigazgató főorvos és kevesebb szavazattal dr. Lovich Ödön polgármester is. Ambrus Sándor Békés megyei alispánt, utóbb főispánt pedig apja örökébe lépve főgondnokká választották, az egyházközség közjogi tekintélyét növelendő. Igaz, hamarosan lemondott, de helyére a fiatal ügyvéd, dr. Kiss László személyében 47 Jkv. V. 74. 48 Igaztalan egyházi adó. Igaz Eszme 1904. február 10. - Dombi Lajos: Felvilágosítás az igazság érdekében s a szeretet nevében. Gyula, 1904. - Jkv. IV. 885., Jkv. V. 11.; TtREL I. 29. i. 59. d.
