Blazovich László: Város és uradalom. Tanulmányok és források Gyula XV–XVI. századi történetéből – Gyulai füzetek 16. (Gyula, 2007)

Gyula városának és lakóinak jogi helyzete a középkorban

dött a Hunyadiak földesurasága. 1482-ben a gyulai uradalmat Mátyás király fiának, Corvin Jánosnak adta, akinek a kezében 1504-ig, haláláig maradt. 1510ig a Hunyadi árvák, majd anyjuk birtokában volt, végül Frangepán Beatrix újabb házasságával Brandenburgi György őrgrófnak, II. Ulászló király rokonának a kezére jutott. Brandenburgi urasága 1530-ig tartott, amikor is a várat Czibak Imre elfoglalta, és haláláig, 1534-ig birtokolta. Ekkor, 1534-ben János király Patócsi Miklósnak adta, majd az ő halála után, fia nem lévén, testvére, Patócsi Ferenc kapta, aki tíz évig tartotta, majd 1552-től 1566-ig - amikor a város és a vár elfoglalásával megkezdődött a török korszak Gyulán - I. Ferdinánd kezére jutván, a király lett tulajdonosa.

4 A városok középkori történetük során mindig uruktól kapták kiváltságaikat. Éppen ezért, a tanulmányunk további részeiben való jobb eligazodás miatt célszerűnek tartottuk a gyulai vár és egyúttal a mezőváros urainak számbavételét, ugyanis Gyula középkori története során egy ideig mezőváros, majd kiváltságlevele megszerzésétől (1496) földesúri város lett.

5 Polgárai szabadságának a mértéke mindenkori földesurának a szándékaitól függött, még akkor is, amikor királyok birtokolták, hiszen ők is földesúri városuknak tekintették. Ha a várostörténész egy középkori várost minősíteni kíván, a városi lét számos területét kell áttekintenie, mielőtt véleményét megalkotja. A népességszám, a földrajzi helyzet, a városkép, a közlekedésben játszott szerep, az állami, egyházi és földesúri igazgatásban betöltött funkciók, a lakosság társadalmi és jogi helyzete, a kulturális, szociális és egészségügyi viszonyok és más területek összessége adja meg egy-egy város sajátos karakterét. Mielőtt a város középkori jogi helyzetét tárgyalnánk, a fenti kutatási területeken született, Gyulára vonatkozó eredményeket mutatjuk be. Gyula tágabb régiójának legnépesebb mezővárosává növekedett középkori története során. AXV. és XVI. század fordulóján lakossága 2500-3000-re tehető.

6 A szomszéd két mezőváros: Békés és Simánd lakossága nem lehetett több ezernél, hasonló nagyságú volt Pankota és Arad. A 120 km-rel messzebb fekvő, ekkor már szabad királyi város, Szeged előzte csak meg, igaz jóval több, 7500 fő körüli lakosságával, Debrecené is több mint kétszerese volt a gyulaiénak, ám az is hasonló távolságra feküdt tőle, mint Szeged és Várad.

7 4 BT II. 138-152. 5 A földesúri város fogalmára 1. Ladányi Erzsébet: Libera villa, civitas, oppidum. Terminológiai kérdések a magyar városfejlődésben. Történelmi Szemle 23. (1980.) 469—470. Hermann Zsuzsanna: Egy pénzügyi tervezettől a Hármaskönyvig. Werbőczi és a parasztháború. In: Századok (1981.) 125. és 14. jegyz. Kubinyi András: „Szabad királyi város" - „királyi szabad város"? In: Urbs. Magyar várostörténeti évkönyv I. Bp., 2006. 51. 6 Scherer I. 90. Bácskai Vera: Gyula gazdasága és társadalma a XV-XVI. században. Gyulai Füzetek 3. Gyula, 1991. 28. 7 Bácskai Vera: Magyar mezővárosok a XV században. Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat. 37. Bp., 1965. 24-28. Debrecen története 1693-ig. Szerk.: Szendrey István. Debrecen, 1984. 235-236. Szeged története 1. A kezdetektől 1686-ig. Szerk.: Kristó Gyula. Szeged, 1983. 448-449.