Szentmártoni Szabó Géza: Vörös Mihály: A bajnokok Vég-Gyula várában – Gyulai füzetek 15. (Gyula, 2005)

A bajnokok Vég-Gyula várában (a história szövege)

Ama fene tigris basa, vad Eligány, 30 Kinél e világon nincsen fenébb pogány, Húszezer törökkel, mint veszett ebekkel, Reánk ásítozik sok vad nemzetekkel, Sok vitézeinket fel is faltak immár, (Fertelmes agyarok, hogy vásna belé már.) 35 Ha Gyula várában békességtek elvész: Oly helyet válasszál, hol bátorságtok lész, Mert Kerecsényihez, vár kapitányához, Keveset bízzatok hűséges voltához. Ezt alig monda ki, kezdett lankadozni, 40 Elkezdett szavában hibezni-habozni. Most utolsó szavam (mond) lész ti-hoz-zá-tok. Én meg-ha-lok: Is-ten vi-gyáz-zon re-á-tok. Ez utolsó szava Toronyi Gábornak Sértegette szívét Thurzó Zsuzsannának. 45 És elájulásra őtet bágyasztotta, Az ágy mellé hamar le is fullasztotta. De mégis jókor a nemesség doktora, Borzó Sebestyén úr hívattatott oda; Jó szerrel értetvén fel is ébresztette, 50 És az elébbeni egészségre tette. Csakhamar azután mindenütt hallatott, S a nemességnek is füleibe hatott, Hogy Toronyi Gábor életét letette, S vitézségét halál vele végeztette. 55 Gyász-temetésére elment a nemesség, Mert ez őelőttük volt szent kötelesség. Thurzó Zsuzsannának, hogy hív társa megholt, Legfőbb gondja néki egyedül csak a' volt, Hogy kedves Tamását tisztesen nevelje, 60 Legfőbb örömeit csak őbenne lelje. Annyira is vitte szorgalmatosságát, Hogy minden csudálta Tamás virtusságát