Szentmártoni Szabó Géza: Vörös Mihály: A bajnokok Vég-Gyula várában – Gyulai füzetek 15. (Gyula, 2005)

A bajnokok Vég-Gyula várában (a história szövege)

Húsz esztendeire midőn nevelkedett, A vadászatokban sokkal vetélkedett. 65 Kedves lakóföldünk volt akkor kietlen, Szántóföldjeink is maradtak vetetlen. Mivel török, tatár határink pusztítáj A halomra gyűlt bajt azzal szaporítá. Akkor Gyula vára volt Vég-Gyula vára, 70 Mert ott végeztetett az ország határa. Azonban Aradon a török lakását Vette, s onnan tette a földnek dúlását. Nemesre, parasztra terhes sarcot vetett, S ha valaki aztán néki nem fizetett, 75 Nyakon kötve szegényt Aradra hozatta, Testét megmetélvén végig bésózatta. Toronyi Tamás még ekkor ifjú vala, Egy izmos szolgával vadászást gyakorla. Vastag Balázs nevet ki atyjától nyere, 80 Vadászat néki is vala nagy kenyere. Midőn vadászatban mindketten fáradnak, Dombegyházi pusztán délután maradnak. Elordítá magát egyszer Vastag Balázs: Hamar - úgymond -, uram, ama halomra láss! 85 Úgy vélem, hogy onnan törökök suhannak, S minékünk ők mindjárt egy kis bajt okoznak. Toronyi hirtelen, hogy felveté szemét. Mond Vastag Balázsnak: ez bizony nem szemét. Mégis, mint oroszlán, oly bátor szívébe, 90 Ragadja vadászó dárdáját kézibe. Tekint idé-s-tová, mint a tűz villámlás, Ezt hogy megsajdítá erős Vastag Balázs, Forgatja kézibe hétfontos csákányát, Mond: majd megtanítja, csinálja az anyját. 95 Jön Borosjenőből Mehemetnek fia, Ifjú Kucug basa, merő haramia.