Szentmártoni Szabó Géza: Vörös Mihály: A bajnokok Vég-Gyula várában – Gyulai füzetek 15. (Gyula, 2005)

A bajnokok Vég-Gyula várában (a história szövege)

HARMADIK KIÜTÉSE A GYULAIAKNAK 1335 Harmadik holnapja mióta honyunkat Víjja az az álnok Pertafa várunkat. Már sok vitézeink elveszték élteket. Kedves hazájokért ontották véreket. Bajnok tiszt társaim, néktek javasolnám, 1340 Ha hogy úgy tetszene, szívből tanácsolnám: Hogy mi Pertafával mennénk békességre, Esküdjön meg nékünk mennyre, földre, égre. Adjuk ált' a várat néki jó módjával, S innét költözzen el ki-ki vagyon jávai! 1345 Ez vala tetszése a várkapitánynak Huszonnegyedikén Szent Mihály havának. Mert úgymond: elhaltak már sok vitézeink, Vérrel vannak festve zöldellő mezeink: Kedvezzünk magunknak, s feleségeinknek, 1350 Es a mi ártatlan kedves gyermekinknek. Ne juttassuk őket pogány fegyverére, Vagy a tatároknak rabszíj s kötelére! Melyre felel Zicsi s vitéz Serény Miklós: Hogy míg ki nem szakad kezünkből a pallos, 1355 Addig szót se adjunk pogány Pertafának, Helyet se engedjünk rút kívánságának. Géci veté kezét a kardmarkolatra, Kirántván megesküdt a Szentháromságra: Hogy valamíg egy csepp vér mozog erébe, 1360 A várt nem engedi a pogány kezébe. Fekete Demeter forgatja szemeit, S az égre emelé mind a két kezeit. Mond: még segítséget várok az egekből, S a kard ki nem szakad e vitéz kezekből, 1365 Szót se halljunk tehát a vár feladásról, Inkább tanácskozzunk addig itten másról.