Szentmártoni Szabó Géza: Vörös Mihály: A bajnokok Vég-Gyula várában – Gyulai füzetek 15. (Gyula, 2005)

A bajnokok Vég-Gyula várában (a história szövege)

Végre Toronyi is helyéből felkele, És kezeket ő is az égre emele, Monda: jó uraim, jól megfontoljátok, 1370 S a dolog velejét megrázogassátok. A várt igen könnyen kényire-kedvére, Által ne eresszük Pertafa kezére, Hanem holnap vele víjjunk magyarosan, A dologhoz pedig lássunk igen gyorsan. 1375 Mert jól tudhatjátok, hogy nagy álnoksággal, Tele van Pertafa minden ravaszsággal. Előzzük, ha lehet, mindenben szándékát, Holnap hajnal előtt verjük fel táborát! — A vitézlő rendek mind megegyezének, 1380 Hogy másnap hajnalban Pertafa vezérnek Jó reggelt mondjanak, s véle megvíjjanak, És a várvívásnak ellene álljanak. Fel is készülének még hajnal hasadtkor, Táborhoz érének éppen szinte akkor, 1385 Midőn a törökök csatázni készültek, S a vitéz magyarok beléjek ütköztek. Hirtelen nagy lárma esett a táboron, Mert semmi kémélés nincs a tatárokon. Toronyi biztatja vitézit s Balázsát, 1390 Nem is láthatd ennek egy harcban is mását. Scithiai kardját fogta foga közé, Kézibe csákányát, s ment tatárok közé. Mint prédáló vadkan, úgy szórta, szaggatta, Számtalan tatárnak fejét bérontotta. 1395 Az ifjú kánnak is életét végzetté, Apja után küldte, ki őtet nemzette. Toronyi ez harcban halhatatlanságot Vitt véghez, s másfélszáz tatárt agyonvágott, És kétszázat fogva hajtott Gyula várba, 1400 Rekesztette őket a setét barlangba.