Szentmártoni Szabó Géza: Vörös Mihály: A bajnokok Vég-Gyula várában – Gyulai füzetek 15. (Gyula, 2005)

A bajnokok Vég-Gyula várában (a história szövege)

Mihelyest Toronyi Tamást észrevette, Megkapván jó lovát, ott termett mellette. Először is reá rohana Balázsra. 100 De rá is akadott a vitéz pajtásra, Mert Balázs a csákányt hozzá méregette, A kardcsapásokat félre veregette. Azután ugratott vitéz Toronyinak, Sok munkát is adott erős karjainak. 105 Egyedül Toronyi és Kucug vívának. Amidőn még hárman odaugratának. Toronyinak ekkor nem kis baja esett, Mert már négy törökök hántak néki leset. Kucug elevenen elfogni akarja. 110 De megfelel néki Tamás erős karja. Ámbár körülvette három szolgáival, Mégsem bánhat könnyen vitéz Toronyival, Mert Toronyi Tamás jeles vitézsége Miatt leve itten két töröknek vége, 115 És így négy törökbűi csak kettő maradott, De azért a basa meg nem zavarodott. Sőt végre Tamáson erőt kezde venni, Mert gyors fordultában úgy talált öklelni, Hogy Tamás lovának kiomla a béle, 120 Mert keresztül járta a dárdának éle. Ekképpen Toronyi már gyalog marada. De azért semmiben meg nem tántoroda. Sőt bajnoki módra hegyestőrt villogtat, Magaviselete egész Mársot mutat. 125 Halálosan döfte Kucug basa lovát, A földhöz szorítá bőv bugyogós urát. Tamás a ló alól megkapván gallérát, Kirántá s készteté, hogy adná meg magát. Míg így történt dolga Toronyi Tamásnak, 130 Segítség érkezik a Kucug basának.