Szentmártoni Szabó Géza: Vörös Mihály: A bajnokok Vég-Gyula várában – Gyulai füzetek 15. (Gyula, 2005)

A bajnokok Vég-Gyula várában (a história szövege)

1435 Ami fájdalmasabb minden eset felett, Egy török vitézzel a nagy bástya mellett, Aki csak aznap jött Nándorfejérvárból, Származását vette a Kis-Ázsiából, Ez onokája volt erős Ferhátesnek, 1440 És kedves gyermeke vitéz Pertafesnek, Harcot indított ez Toronyi Tamással, Nem is állott szembe senkivel is mással. Amidőn dühösen ketten viaskodtak, A nagy bástya alatt szörnyen vagdalkoztak, 1445 Bástya leszakadván, őket úgy ütötte. Hogy mindjárt megholtak, s a fal eltemette Ezzel a harcnak is mindjárt vége leve, Mihelyest a halál ilyen nagy kárt teve. Vastag Balázs urát felette siratta, 1450 Gyászos kimúlását felszóval jajgatta. Tulajdon kardjába beleereszkedett, Éltének ekképpen ő is véget vetett, így végeződött ki e két magyar vitéz, Sok száz esztendőkig szem ilyeket nem néz 1455 Másnap Kerecsényi, a vár kapitánya Kiküld Pertafához, s tőle azt kívánja, Hogy frigyet engedjen néki egy holnapra, Ha pedig addig nem, csak tizenöt napra. Pertafa vezér is rajta igen kapott, 1460 Örömest engedett tizenötöd napot. Izente, hogy adják a várat kezére, Ó is azt fogadja muzulmán hitére, Mihelyest a kulcsot a kézihez veszi, Mind a lakosokkal áztat cselekeszi: 1465 Szabadon mindnyájan hogy elköltözhetnek, És magokkal együtt mindent elvihetnek. Ezen ígéretén Pertafa vezérnek, Szíve megörüle a Kerecsényinek,