Szentmártoni Szabó Géza: Vörös Mihály: A bajnokok Vég-Gyula várában – Gyulai füzetek 15. (Gyula, 2005)

A bajnokok Vég-Gyula várában (a história szövege)

Mindjárt megígérte a vár feladását, 1470 Megszegvén hitének erős fogadását. Zicsi, Géci János, kik életben voltak, Fekete és Serény, akik meg nem holtak, Igen esedeztek a Kerecsényinek, Hogy tovább kedvezzen kedves nemzetinek. 1475 Ne higgyen oly könnyen álnok Pertafának, Aki csak keresi kedvét a portának. Erre a kérésre kapitány nem hajlott, Sőt szemtől szemekbe kereken így szólott: Hogy holnap a várat ereszti kezére, 1480 Azért ki-ki mostan jól vegye eszére. Ezen a vitézek csak elbámulának, És mindnyájan tőle el is búcsúzának. És ki merre látott, széjjel eloszlottak, Kerecsényinek jó éjtszakát mondottak. 1485 Vitéz Géci elébb bement a korcsmába, S tokaji bort hozott egy nagy butellába, Melynek maga felét elébb kihörpölte, A többit a lova torkába töltötte, Mondván: igyuk meg most Gyula áldomását, 1490 Mert már török vészi benne a lakását. Kedves jó paripám, szóla jó lovának, Mondjunk jó éjtszakát Vég-Gyula várának! És hogy a várkapuk mind felnyittatának, A török seregek belé ballagának. 1495 Pertafa basa így állá meg a hitet, Melyet Kerecsénynek nagy erősen letett: Hogy a kulcsot mihelyt a kézihez vette, Kerecsényi azonnal vasra verettette. Szolimán császárhoz Belgrádba küldötte, 1500 Ki ott Kerecsénynek fejit elüttette. — így fizettek néki a hit megszegésért, Hogy hóhér pallosa osztotta ki a bért.