Szentmártoni Szabó Géza: Vörös Mihály: A bajnokok Vég-Gyula várában – Gyulai füzetek 15. (Gyula, 2005)

A bajnokok Vég-Gyula várában (a história szövege)

Azután a török seregnek indula, Mint fene oroszlány, mindent öszvedúla. Mind a két könyökin foly a pogány vére, Semmit sem vigyázott senki személyére. 1405 Géci és Fekete serényen forognak, Törökök előttük sereggel omlanak. Hát Serény Miklósról pennám miként írjon? Sok vitéz magyarnak virtusival bírjon," Serény az ő neve, megfelel nevének, 1410 Oszlopot emelek emlékezetének. Zicsi György nem lankad, újul erejébe, Sok sisakot béront muzulmán fejébe. A harc nehezedik vitéz magyarokra, Ujabb sereget küld Pertafa nyakokra. 1415 A tanult németek kezdnek hátra állni, Nem akarnak tovább vélek szembeszállni. Ezt Pertafa vezér midőn megsajdítá, Figl Hieronimust magához szólítá. Frissen parancsolta, hogy vár alá szálljon, 1420 Százfontos bumákat a várba behányjon. Figl Hieronimus szavát megfogadta, Húsz rontó ágyúit vár alá vonatta. A várnak falait szörnyen vesztegette, Mínákkal bástyáit itt-ott felvetette. 1425 A vitéz magyarok hogy ezt észrevették, A harcot elhagyván, útjok visszatették. De húszezer jancsár már a kőfalakat Döntötte, rontotta és a várkapukat. Itten a magyarok elkeseredének, 1430 Egy szívvel, lélekkel mind rajtok ménének. Rettenetes harcot jancsárokkal tettek, A vár őrizők is a várból kijöttek. Mind setét estvéig vár alatt harcoltak, Sok nemes vitézek itten meg is holtak.