Szentmártoni Szabó Géza: Vörös Mihály: A bajnokok Vég-Gyula várában – Gyulai füzetek 15. (Gyula, 2005)

A bajnokok Vég-Gyula várában (a história szövege)

1235 Ezek heten együtt kapun kirohantak, Okravicsnak jókor segítséget hoztak. Előttök a jancsár, mint a kéve, úgy dűl, Csak látásokra is soknak vére meghűl. Figl Hieronimus mindjárt hátrább vonta 1240 A rontó ágyúkat, s messzebbről rontotta. Ezer jancsárokat hogy immár levertek, Bajnokot magoknak, csak alig lelhettek. — Míg Okravics ekként vár alól kivágta Dühödt jancsárokat, s hátrább szalasztotta, 1245 Legelébb utána Toronyi felkapott A Fakóra, mely már akkor készen állott. Minden vitézeit előszólította, Szép hathatós szókkal mindnyáját biztatta. Háromszáz lovasok mind öszve valának, 1250 Kik tanult vitézek, s bátran kiállának. Először is Vastag Balázsát szólítá, És Fileki Lászlót melléje állítá. Ötven nemes ifjú volt reájok bízva, Akik török vérrel voltak már meghízva. 1255 Morónyihoz adott harminc németeket, Kik már mutogatták jó vitézségeket. Amidőn Toronyi szépen elrendelte, Egy al-ajtón őket titkon kivezette. De éppen legjobbkor: mert a gyalogokat 1260 A török lovasok vitéz magyarokat Hátrább kezdték tolni ismét a vár alá. Ordítnak, szertelen kiáltnak, hogy: Allá! Akkor hatok megé Toronyi kerüle, Vitéz magyarival nyakokra repüle. 1265 Egész várkapuig katonáit vitte, Sok török spáhinak fejeket is vette. Biztatta vitézit, s vágta, mint a répát, Jól meg is tromfolta a kevély Pertafát.