Szentmártoni Szabó Géza: Vörös Mihály: A bajnokok Vég-Gyula várában – Gyulai füzetek 15. (Gyula, 2005)

A bajnokok Vég-Gyula várában (a história szövege)

Meglátván Pertafa a spáhik romlását, 1270 Es a tatároknak harcról elfutását, Az erős Ferhátest magához hívatta, Arra kérte őtet, s meg is parancsolta: Hogyha ma tízezer jancsár, spáhi vész is, A gaur Toronyit veszesse el mégis. 1275 Amelyre Ferhátes mindjárt Ígéretet Erős esküvéssel a Pertafának tett: Hogy még ma Toronyi keze prédája lész, Vagy ő, mint Mahomed tanítványa, elvész. Mindjárt meg is indult ezer lovasokkal, 1280 A Natóliából hozott tolvajokkal. Kik nagy ordítással keresik Toronyit, De éppen helyette találták Morónyit. Ki a kálmukokkal akkor viaskodott, És az ifjú kánnal éppen tusakodott. 1285 A németek is már mellette fáradtak, Hogy a magyaroktól itt elszakasztattak. Az erős Ferhátes Morónyit gondolta Toronyi Tamásnak, őtet sajdította. Mint fene tigrisek, reá úgy rohantak, 1290 Életek vesztével semmit sem gondoltak, A dühös Ferhátes Morónyit csapkodta, Fejébe sisakját rútul bérontotta. Emiatt szédülve lováról leesett, Mint az éhes farkas, mindjárt nékiesett. 1295 Széles pallosával fejét leütötte, Pertafa vezérhez azt el is küldötte, Ezen a németek igen megijedtek, De csakhamar nékik segítséget vittek. Mert vitéz Toronyi háromszáz magával, 1300 Mint a mérges sárkány Vastag Balázsával Rohant a spáhikra, szaggatta, bontotta Ferhátes seregét ölte és rontotta.

Next

/
Thumbnails
Contents