Szentmártoni Szabó Géza: Vörös Mihály: A bajnokok Vég-Gyula várában – Gyulai füzetek 15. (Gyula, 2005)

A bajnokok Vég-Gyula várában (a história szövege)

Megadod az árát népem halálának. Kiket elvesztettél, áldozok azoknak. Környül is vétetett hatszáz tatároktól, Krimiából kijött rút martalócoktól. 1175 Toronyi is kezdé Kházi kánt tisztelni, Húsz font buzogánnyal fejbe köszönteni, Ügy, hogy széjjelesett a feje veleje, Meg nem tartóztatta a sisak ereje. De elől más vitézt mindjárt állítottak, 1180 S újra a tatárok harcot indítottak. De Toronyi előtt szaladtak, futottak, A Körös vízibe sok százan hullottak. Végre harc mezejét magyarok elnyerték, S Pertafa seregét jól megvesztegették. 1185 Népiből azon nap ezerén vészének, A magyarok közül negyvenen esének. Vég-Gyula várába nagy örömmel tértek, S minden katonának kettős zsoldot mértek. MÁSODIK KIÜTÉSE A GYULAIAKNAK Pertaf ' másnap kezdé seregét számlálni, 1190 Hadirend formába parancsolta állni. Vitéz katonáit sorba nézegette, A fő basákat mind magához intette. Tatár fejedelem Kházi kán héjával Találta, ki meghalt Hassanes basával. 1195 Még ezeken kívül felsőbb, alsóbb tisztek Vészének, s ezerén más egyéb nemzetek, Akik Szolimántól voltak bízattatva Pertafa kezére, s mind kiválogatva. Hogy ezer s egynéhány híjával találta, 1200 Búsult, de az eszit más gondolat szállta.