Szentmártoni Szabó Géza: Vörös Mihály: A bajnokok Vég-Gyula várában – Gyulai füzetek 15. (Gyula, 2005)

A bajnokok Vég-Gyula várában (a história szövege)

Mert Kházi kán fiát hívatta magához, Aki hasonló volt vad tatár apjához. Mindjárt szenteltette tatár elsőségre, Három dervisektől fejedelemségre, 1205 Másnap a táborát helyből kiindítá, Két mértföldre onnan hátrább elmozdítá. Ezt a gyulaiak midőn észrevették, Ok Pertafa basát szívből kinevették. Mert ők azt gondolták, az első csatába 1210 Hogy a törökök mind dűltek pocsolyába, Vagy úgy elszaladtak, hogy többé kezekkel. Utol sem érhetnék vitéz fegyverekkel. A várbéliek mind kezdnek vígan lenni. Orfeus fiai szépen énekelni, 1215 Jól tudta Pertafa magyarok szokását, Hogy majd jól megisszák a Márs áldomását. A nap meg se pihent, mindjárt visszafordult, A gyulai várnak szintén alárándult. Figl Hieronimus gyorsan húsz ágyúkkal 1220 Rontatta a várat százfontos bumákkal. A vitéz magyarok álmokból ugrottak, De már a jancsárok kapukra rohantak. Okravics Demeter német katonákkal Kiront, és öszvecsap dühös jancsárokkal. 1225 Nagy vérontás támad mind a két fél között, Hol egyik, hol másik viadalban győzött. Azonban a várban többen felkészültek, Vitéz Okravicsnak segítségre mentek. Kiindult Marincsi vitéz Jász Lukáccsal, 1230 Ne félj, vitézsége mert ennek meg nem csal. Itt van Zicsi György is, régi vitéz magyar, Sokat vágyódott már rá a török agyar. Megy Földvári István Szécsényi Lajossal És páncélos Géci a Serény Miklóssal.