Szentmártoni Szabó Géza: Vörös Mihály: A bajnokok Vég-Gyula várában – Gyulai füzetek 15. (Gyula, 2005)

A bajnokok Vég-Gyula várában (a história szövege)

Míg húszat közülök a földre leejtett, Morónyi is hozzá közel verekedett. Ketten Hennyeivel basát környülvették, 1140 És a harc közepén fejét elütötték. S ajándékba küldék a várkapitánynak, Hogy egy szegletére tétesse a várnak. Másrészről Toronyi a Vastag Balázzsal, Oroszlány erővel s párduci ugrással 1145 Ront a jancsárokra, mint a sebes szélvész, S a tatár előttök kéméletlenül vész. Tatárok a nyilat szórják, mint a záport, De a magyar csak úgy nézte azt, mint a port. Miként a pusztító ölyv a galambokat, 1150 Vagy a ragadozó farkas a juhokat, Úgy hordja Toronyi mind a tatárokat, Sorjára öldösi mind a kálmukokat. Látván a Kházi kán népe veszedelmét, Nevelte szívének keserves gyötrelmét. 1155 Felszóval bíztatja kedves tatárjait, A harcra nódítja rabló katonáit, Kiknek rikolytások az eget verdeste, Kházi kán mindenütt Toronyit kereste. A harcnak közepin midőn megtalálta, 1160 Hatszáz tatárokkal mindjárt körülállta. Ordít a pogányság szörnyű sikolytással, Toronyi megszorult a Vastag Balázzsal. Mond Toronyi Tamás kedves szolgájának: Most híven szolgáljon kedves hazájának. 1165 Vágjuk által magunk a tatár seregen, Eresszük a nyakán a vért ki melegen! Azonban a Kházi elébe ugratott, S ilyen barátságot hozzája mutatott. Mond: gaur Toronyi, most estél kézére 1170 A kálmuk Kházinak fegyvere élére.