Szentmártoni Szabó Géza: Vörös Mihály: A bajnokok Vég-Gyula várában – Gyulai füzetek 15. (Gyula, 2005)

A bajnokok Vég-Gyula várában (a história szövege)

Mert még hajnal előtt várból kiindultak, S az álnok Pertafa népére rohantak. 1105 Amikor érének Gyula-Varsány alá, A török megtudván, azt kiáltá: Allá! Mindnyájan seregben a harcra rohantak, De vitéz magyarok elébek nyargaltak. Nagy ordítás leve a harcolók között, 1110 Ki-ki bajnokjával szemközbe ütközött. A nap is sugarát az égről ereszté, A földnek színére szépen kiterjeszté. A setét homályból, hogy kiverekede, Messzelátást ekként mindennek engede. 1115 Akkor a magyarok széjjeltekintettek, Hát sok töröktől mind környülvétettek. Ezt látván Toronyi, életét elszánta, A törököt ölte, döfte, szúrta, vágta. Közérugaszkodik a jancsár seregnek, 1120 Rendit bontogatja a beglióbégnek. Magát általvágta a jancsár seregen, Lefoly a török vér könyökin melegen. Másfelől Morónyi a dühödt spáhikra Rohan Henyeivei Hasszanes basára. 1125 Ordítnak a spáhik szörnyű kiáltással, De Henyei felel hektori csapással. Morónyi Henyeit vitézül követte, Sereggel omlik le a spáhi előtte. Henyei mérgesen rohan a basára, 1130 Hogy mindjárt küldhesse pokol országára. Lováról a földre hirtelen leveté, De azért őnéki fejét nem veheté, Mert háromszáz spáhi őtet környülvette, És nagy üggyel-bajjal lovára ültette. 1135 Ezt látván Henyei, igen búslakodik, A dühös spáhikkal addig tusakodik,