Szentmártoni Szabó Géza: Vörös Mihály: A bajnokok Vég-Gyula várában – Gyulai füzetek 15. (Gyula, 2005)

A bajnokok Vég-Gyula várában (a história szövege)

A GYULAI VITÉZEK KIÜTNEK A VÁRBÓL Látván Kerecsényi dühödt Pertafának, Erős készületét veszett Karafának: O is vitézeit mind egybe-hívatta, Szép hathatós szókkal intette, nógatta. 1075 Mond: kedves barátim, jelen van az óra, Vegyétek hát, kérlek, mostan gondolóra, A pogány ellenünk van nagy dühösséggel, Honyunkból ki akar űzni kevélységgel! Azért ki-ki nyerget tegyen fel lovára, 1080 S hosszú pántos kardot kössön oldalára! De szükség minékünk elébb okoskodni, Állapotunk felől bölcsen gondolkodni. A pogányt eszünkkel, ha lehet, előzzük, Azután erőnkkel s fegyverrel úgy győzzük! 1085 Én szíves barátom, Toronyi Tamásom, Ki mindenkor voltál az én kedves másom, A harcnak mezejét te emberségedre Bízom hűségedre s nagy vitézségedre. Kevés számú népünk vezesd ki csatára, 1090 Harcolj a pogánnyal erös Márs módjára! E szóra Toronyi felugrott helyéből, Scithiai kardját rántja hüvelyéből. Megesküdt az égnek minden seregére, Hogyha kerítheti fegyvere élére 1095 A dühödt Pertafát, veszett seregével Küldi a poklokra őt minden népével. A több vitézek is mind felugrándoztak, Fejenként mindnyájan kardot ragadoztak, Vitéz Toronyival mind öszveesküdtek, 1100 S amidőn egymással erős hitet tettek, Készültek mindnyájan véres ütközethez, De hírt sem tettének Pertafa vezérhez.