Szentmártoni Szabó Géza: Vörös Mihály: A bajnokok Vég-Gyula várában – Gyulai füzetek 15. (Gyula, 2005)

A bajnokok Vég-Gyula várában (a história szövege)

A minap Gyapjúnál Illés vezérünket Miképpen rontotta Toronyi s népünket. Kucug és Sulficsár mostan is rabságban 870 Vágynak Gyulán, setét barlangban, aggságban. Míg Toronyi Tamás lesz elevenségben, Aradban sem leszünk addig békességben. Mert, óh jaj, mondanám, ha merném mondani, Mi okon szaladtam most hozzád szólani: 875 Eszemen sem voltam, míg ide jutottam, Tekergős utakon mindenütt futottam. Uram, basa, halld meg keserves szólásom, Hidd el, hogy nem tréfa mostani járásom, Mert Eligán, ama hatalmas vitézünk, 880 Ki régen üldözte minden ellenségünk, Egy magyart kihívott vitézi próbára, S bezzeg szép gyönyörű magyar táncot jára. Amidőn elküldé vitézi strucctollát, Azt vélte, magyarba hogy majd vitézt nem lát. 885 De nem is reményltük vitéz nemzetünkről, Hogy ekképp mondjon le minden becsületről. A magyar örömmel vette izenetét, Eszesen rendelte minden intézetét. Kétegyházi mezőt vérpiacnak tette, 890 Vitézi játékját mert odarendelte. Eligán ezerrel, jancsárral, spáhival Ment Kétegyházára s a jancsár agával. Bízott erejében, és magát bíztatta, Mondván: hogy ő bizony nem Mahomed fattya. 895 Már nagy erejéhez voltunk reménységgel, Hogy a gaurokat majd hajtjuk sereggel, Amidőn meglátánk távolról csillogni, Valamely zászlókat előttünk lobogni. A vitéz Eligán oly nehezen várta, 900 Hogy szakállát csaknem mérgibe szaggatta. De halld meg, uram, most micsoda vitézek, Akik felénk jöttek, és kik voltak ezek.