Szentmártoni Szabó Géza: Vörös Mihály: A bajnokok Vég-Gyula várában – Gyulai füzetek 15. (Gyula, 2005)

A bajnokok Vég-Gyula várában (a história szövege)

Itt van Zicsi György is és Földvári István, Kiknek éles kardjok most török vért kíván. 835 Serény Miklós erős, izmos, vastag magyar, Még sebet nem vágott rajta török agyar. A páncélos Géci János hegyestőrrel, Rakva volt már sokszor marka török vérrel. Mindnyájan leülnek s kezdnek tanácskozni, 840 S hogy ki-ki, amit szól, szükség megfontolni. Kerecsényi László nyúlszívű, mutatta, Mert a vitézeket mind arra untatta, Hogy a várat hagyják a pogány kezére, Mert - úgymond - omlik ki itt sok magyar vére, 845 De Toronyi Tamás a szót kettészelte, Hogy Kerecsényi így szól, nehezen szívelte. Mondván: esküdjünk meg mind egymás kezére, Azután menjünk ki Varsány mezejére, Magunk mellé vévén vagy kétszáz németet, 850 Ki mind tanult vitéz, sok próbákat is tett. Fileki Lászlóért küldjünk Szalontára, Hogy közinkbe jővén, készüljön csatára. A több' vitézek is Toronyi szavára Hajlanak, mint okos ember tanácsára. 855 Míg így tanácskoztak Vég-Gyula várában, Nagyobb követ fújtak addig Belegrádban, Mert a török császár parancsolatjából Tízszázezer török jött ki Rácországból, Mert minap egy követ szaladt Tömősvárra, 860 Nem is mulatozott az úton sokára. Méhemet vezérhez érkezett lelketlen, S a magyarok ellen beszélt kéméletlen. Mondván: azért jöttem hozzád ily futással, Hogy a magyar fegyver van nagy villogással. 865 Mert vesztő élére állaták vitézink, Kiverték kezünkből íveink s tegzeink.