Szentmártoni Szabó Géza: Vörös Mihály: A bajnokok Vég-Gyula várában – Gyulai füzetek 15. (Gyula, 2005)

A bajnokok Vég-Gyula várában (a história szövege)

S hogy ő szent hamvaik már egyesüljenek, Örök dicsőségre együtt felkeljenek. Thurzó Zsuzsannának így történt halála, Melyet jó gyermeke szíviből sajnála. — A VITÉZEK ÖSZVEGYÜLNEK 805 Már a komor tél is bé kezde állani, A folyóvizeket jéggel béfagylalni. A nagy hó borítá el színét a földnek, Nem látsz már sem mezőt, sem pedig fát zöldnek, Mert Boreás a fa levelét lerázta, 810 A föld zöldjét pedig a fa elgyalázta, A mezei pásztort füstös kunyhójába Szorítá s falusi embert házkójába. Maga hüvelyébe a kardot dugatta, S a vitézlő rendet kvártélyra oszlatta. 815 Ezalatt Attila és Márs maradványi, A magyar hazának oszlopi, bálványi Észrevévén, hogy a török Gyula várát Meg akarná szállni környékét s határát, Vég-Gyula várában gyűlést hirdetének, 820 S az erős vitézek mind odajövének. Kerecsényi László, a vár kapitánya Magyar Hektorokat magához kívánja, Kik között az első a vitéz Toronyi, Utána a borzas bajuszú Morónyi. 825 Morónyit követte Toronyi inasa, Balázs, öve mellett van hétfontos vasa. Hempei Miklós is Marincsi Ferenccel, Okrevics Demeter vitéz Szécsényivel, A vastag termetű Fekete Demeter 830 (Ennek illik ám még kézibe a fegyver), Balázsdi Mártony is vitéz Jász Lukáccsal (Szembe mernek szállni háromszáz jancsárral).