Szentmártoni Szabó Géza: Vörös Mihály: A bajnokok Vég-Gyula várában – Gyulai füzetek 15. (Gyula, 2005)

A bajnokok Vég-Gyula várában (a história szövege)

TORONYI TAMÁS ELALUSZIK A nyár elmúltával hideg következett, Zöld Öltözetéből a föld kivetkezett. Hogy Tamás-napja is végre elérkezék, 200 Vadászni Toronyi menni igyekezék. A jó borok is már mind helyreállottak, Tamás-napra szépen higgadtak, tisztultak. Feltette, hogy majd a nemesség hadnagyát Hívja vendégségbe, s a vár kapitányát. 205 De fájdalom, mely hang ütköze fülébe, Midőn édesanyja monda félelmébe: Oh, én kedves fiam, Toronyi Tamásom! Halld meg én keserves fojtós zokogásom! Én öregségemnek ki vagy reménysége, 210 Odalesz nemzeted minden dicsősége. Mert az éjszakának harmadik részében, Csudálatos álmot képzeltem fejemben. Mintha az erdőben vadászaton volnál, És a leshelyeden gondatlanul állnál, 215 Azonban az ebek nagy ordítást tesznek, Melyet a vadászok eszekbe nem vésznek, S közületek egyet egy vadkan eltépe, Mivel a leshelyből hirtelen kilépe. Ez álom egyedül tereád tartozik, 220 Melyért az én szívem szörnyen bágyadozik. Távoztasd, ha lehet, most a vadászatot, Mert az álomlátás a szívemre hatott! Mond erre Toronyi hűséges anyjának, Látván sok jeleit szíve fájdalmának: 225 Köszönöm anyai hűséges szívednek, Hogy erántam belé sok gondok férkeznek. Talán tegnap sok baj fejed érdeklette, Véled ezen álmot csak a képzeltette.