Szentmártoni Szabó Géza: Vörös Mihály: A bajnokok Vég-Gyula várában – Gyulai füzetek 15. (Gyula, 2005)

A bajnokok Vég-Gyula várában (a história szövege)

Hű anyai szíved légyen csendességben, 230 Láthassalak haza jövet békességben. Kedves Balázs szolgám, a szagló kopókat Hívjad öszve hamar és az agarakat! Ráró, Szajkó, Hiúz! - kiált Vastag Balázs Dromó, Bagos, Dáma, Duncsi, erős Átlás' 235 Mindnyájan az ebek előszáguldoznak, A gazdájok körül ugrálnak, csaholnak. Ragadja Tamás is vadászó láncsáját, S maga mellé vévén Balázst, hív szolgáját. Éppen mikor a nap elkezdé futását, 240 (Melytől minden állat veszi újulását) Megindultak ketten folytatván útjokat, Sokféle tréfákkal újítják magokat. Azonban érének kietlen erdőket, A vadaktól pedig éppen nem meddőket. 245 Csikorgós hideg volt, és nagy hófúvatag, Az erdő mindenütt volt igen sivatag. Elértek a jegyzett helyre ozsonnára, De házul nem vittek semmit vacsorára. Balázs, míg én tüzet rakok hevenyíbe, 250 Eredj, hívd a Rárót, fogj nyulat izibe! így szólott Toronyi, csinált maga nyársat, Tűzre maga vitt fát, nem keresett társat. Azonban Balázs is derék nyulat hozott, Amellyel Tamásnak víg kedvet okozott. 255 Megsüték a nyulat, jóízűen észnek, S a csobolyó borból jól magukhoz vésznek, Mit Balázs a hátán oda kiemele, Most jól is járának szomjúságban vele. Végre a tűz mellett jól elaluvának, 260 Mivel az éjtszaka odaki hálának. Reggelre virradván, vadászathoz kezdnek, Mindenfelé utat adván az ebeknek.