Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Nevezetes látogatók

vésznőt a parókiáról a pavilonba próbákra, este, előadás után az apátplébános házigazda fogatja szállította őt haza. Elvittem és kalauzoltam a művésznőt a várkertbe, az óvárba, és különösen tetszettek neki a hozzájuk fűződő történelmi emlékek. Amikor szóba hoztam neki, hogy én, mint kisdiák 1869-ben láttam őt először játszani, mégpedig Nagyváradon az arénában A zuávok című, azóta letűnt operettben, amelyben ő - emlékezetem szerint - csak másodénekesnő volt, míg az első énekesnő szerepét Krecsányi Sarolta játszotta, azt mondotta: „Nekem pályatársnőim sok bosszúságot, keserűséget okoztak az életben, de együttvéve valamennyi sem annyit, mint egymaga Krecsányi Sarolta, kivel vidéken sok ideig egy és ugyanazon társulatnál működtem.Tehát, ha elfogult vagyok, akkor inkább ellene vagyok az, nem mellette. Mindig első volt előttem, és én mindig csak második mellette. És mégis azt mondom Önnek, hogy Krecsányi Sarolta volt a legjobb, a legkiválóbb magyar operett-énekesnő; se előtte, se utána nem volt egyikünk sem hozzá fogható; aki, ha nem magyarnak, hanem franciának születik, hírnévben Judic asszonyét is felülmúlta volna." - Krecsányi Saroltáról mondott ezen szavai máig élénken megmaradtak emlékezetemben. Blaha Lujza szereplése hosszú-hosszú időkön át feledhetetlen, kedves emléke maradt a gyulai közönségnek. Idestova 47 esztendő telt el azóta, és bizony-bizony nagyon megfogyatkozott azoknak a száma, akik akkor művészetében gyönyörködtek. Többet nem is jött Gyulára. Amikor az Erkel Ferenc Színkör felépült, és alkalmas színpadon játszhatott volna, Somogyi Károly váradi színigazgató kérésére felkerestem őt Pesten, s hívtam Gyulára vendégszerepelni. Azt mondotta: „Nézze, milyen szívesen emlékszem Gyulára vissza. íme, itt a csoportos kép, amelyen az Aradi-konzorcium összes tagjaival és önnel együtt le vagyunk véve a kerti ebédkor, amelyen házigazdám a társulat összes tagját is vendégül látta. Meghatottan gondolok Önökre, különösen pedig Istenben boldogult Göndöcsre, aki olyan vendégszeretetben, kitüntetésben részesített, aminő magyar színésznőnek sohase jutott még osztályrészül. Ezt az emlékemet soha meg nem szűnő kegyelettel ápolom. Ez a kegyeletes visszaemlékezés azonban arra is késztet, hogy az ő halála után ne menjek többé Gyulára, mert nélküle az ottlét elviselhetetlenül fájdalmas lenne rám nézve." - Ézt könnyezve mondotta. Én megértettem és egy szóval sem kíséreltem meg tovább is kapacitálni. Életem folyamán a legkedvesebb élmények közé tartozik az a négy nap, melyet Blaha Lujza körében töltöttem, akinek kegyelettel újítom fel szép emlékezetét. (Az élet alkonyán i. m. 30-36. p. és Békés, 1933. ápr. 15.)