Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)
Nevezetes látogatók
A gyulai színészet krónikájából 1 Havi, Szabó és Kaczvinszky igazgatók színtársulata 1852-ben A múlt század első feléről nem maradtak, vagy legalábbis az én szorgos kutatásaim dacára sincsenek írásbeli bizonyítékok arról, hogy mikor és minő helyiségekben tartattak - mint akkoriban nevezték - „játékszínek" Gyulán, s kik szerepeltek városunkban. Annyit tudok csak, hogy 1820-ban Abday Sándor színigazgató társulata játszott Gyulán. Őnála lépett először színpadra a Nemzeti Színház első korszakának egyik legkiválóbb színésze, a „harangszavú"-nak mondott Bartha János, aki március 18-án a Kemény Simonban az öreg Kemény szerepét játszotta, s első fellépte dacára már meg is tapsolták. Ennyit és nem többet tudunk a társulat gyulai működéséről. Régen, ifjúkoromban, még a hetvenes esztendőkben, hallottam ugyan öreg emberektől, hogy az 1848as szabadságharcot megelőző időkben is játszottak már Gyulán színészek, de sem az itt járt igazgatók, színészek, színésznők nevéről, sem az előadott darabokról nem tudtak hiteles adatokat adni. Gyula város és Békés vármegye levelesládáiban sem tudtam ez iránt adatokat találni. Néhai Kalmár Mihály uradalmi ügyvédtől hallottam csak annyit, hogy amikor 1842-ben gróf Károlyi Györgyöt országra szóló nagy ünnepélyességgel - amelyhez hasonló fényes installáció sem azelőtt, sem azóta nem volt Gyulán, de sehol másutt sem az országban - Békés vármegye főispáni székébe iktatták, ez alkalomból színészek is játszottak, köztük az akkori legnevesebb drámai művésznő, a híres Kántorné is, de bővebb részleteket Kalmár sem tudott mondani. Az első hiteles adat a gyulai színészet krónikájában az 1852. esztendőről szól. De nemcsak elsőnek, hanem egyben a legemlékezetesebbnek is mondható. Inter arma silent musae. (Háború alatt elnémulnak a múzsák.) Az 184849-es szabadságharc idején nem volt színészet Magyarországon. A Nemzeti Színház is szünetelt. A színészek túlnyomó része beállott honvédnek. Családtagjaik és a színésznők elhúzódtak vidékre, s várták az idők jobbra fordulását. Ez a jobbra fordulás azonban - sajnos - sehogy sem következett be. A világosi fegyverletétel, az októberi gyásznapok valóságos siralomvölggyé alakították az országot. Azok a színészhonvédek, akiket nem soroztak be az osztrák hadseregbe, szerteszét bujdostak az országban. Az 1849-et követő 1850. év telén a pesti Nemzeti Színházon kívül egyetlen magyar színtársulat sem működött egész Magyarországon. 1852 tavaszán Csernovits Péter dúsgazdag mácsai földbirtokos, a színészet régi bőkezű mecénása - akinek nővére, Csernovits Emília, a mártírhalált 1 A gyulai színészetről teljes feldolgozás nem készült. Kóhn írását kiegészítette, korrigálta Implom József. Implom József: A régi gyulai színészet. In: Implom József összegyűjtött kisebb írásai és életművének bibliográfiája. Összeáll. Draskovich József. Gyula, 1991. 79-83. p. L. még Gál Zsuzsanna: Fejezetek a Békés megyei színjátszás történetéből. Békéscsaba, 2002. 90 p. Kóhn adatait ugyancsak kiegészítette és korrigálta Scherer Ferenc Gyula város története c. munkájának II. kötetében.
