Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)
Történetek, krónikák, legendák
mint most, kiviteli vám, és a ma legyőzhetetlen versenyt okozó túltermelésnek hírét se hallották - jó ára volt. Földhitelintézeteknél, fővárosi s helyi pénzintézeteknél, árvapénztáraknál olcsó kamatú hitelt lehetett kapni, úgyhogy a kölcsönön vett földek miatt nem kellett tönkremenni, sőt könnyen lehetett a vagyont is gyarapítani, aminthogy azt igen sokan meg is cselekedték. Az adó miatt igazán senkinek sem kellett tönkremenni. Legkevésbé Lovász Mátyás uramnak, aki gyermektelen, teljesen adósságmentes, kétfertályos gazqla volt. Emellett a Szent István utca elején állott tehermentes háza, és összességében semmi néven nevezendő baja és sérelme nem volt. De vérszemet kapva Csatár ígérgetéseitől, ő is elvitte hozzá adóbárcáját, amelyet Csatár átvett tőle, s belenézve, színlelt ijedtséggel kiejtette azt a kezéből, és anélkül, hogy érdeklődött volna, vajon Lovász uramnak tulajdonképpen mennyi földje van, mert ahhoz képest az adó sok, de megfelelő is lehetett, kinyilatkoztatta, hogy ez már istentelenség; ígérte is, hogy majd segít ő ezen a hallatlan túladóztatáson, csak hagyja nála az adóbárcát. Lovász boldogan ment el tőle, s dicsekedett mindenkinek, hogy majd tesz Csatár igazságot. Eljött azonban az adófertály; Lovász pontosan szokta azt betartani, nehogy késedelmi kamatot kelljen fizetnie. De hát ezúttal nem volt adóbárcája, az ugyanis Csatárnál maradt, így új bárcát kellett váltania, ami tíz krajcárba került, és ez nagyon fájt neki. A következő esztendőben azután az történt, hogy Lovászra a tavalyinál is nagyobb adót vetettek ki. A dolog azért történt, mert közben Lovász bérbe adta az első szobát Virág Farkas huszár főhadnagynak évi 100 forintért, és ezután a bér után adója évi 10 forint államadóval és ennek a révén egyéb címen 15, tehát összesen 25 forinttal megszaporodott. Mikor azután Csatár újra eljött Gyulára, Lovász elvitte neki az új adóbárcát, panaszkodva, hogy nemcsak nem engedtek adójából, hanem - íme még többet tettek rá. Azt ugyan elhallgatta, hogy fizetéses lakója van. Csatár nem is volt rá kíváncsi, nem is kutatta, mi okozhatta a nagyobb adókivetést, hanem szörnyű káromkodásban tört ki, újra elvette az adóbárcát, ígérve, hogy a tavalyival együtt odafenn elintézteti. Lovásznak pedig, amikor a fertályt fizette, az újabb másolatért ismét 10 krajcárt kellett leszurkolnia. A harmadik esztendőben, miután a lakó megmaradt, nem kevesbedett, hanem a magasabb városi adó miatt valamivel újra megszaporodott a kirovás. így a harmadik adóbárca is Csatár kezébe jutott, a képviselő a már akkor belőle kiábrándulni kezdő gazdát nagy rábeszéléssel próbálta megnyugtatni, mondván neki: „Nagy a felháborodás odafenn a Lovász urammal történtekért. Meg is indult már a szigorú vizsgálat, aminek folyamán sok úr meg fogja keserülni úgy a városnál, mint a vármegyénél, hogy ilyen igaztalanul és lelketlenül bánnak el egy tisztességes emberrel." De bizony, mint előre látható is volt, nem történt semmi, aminthogy Csatár meg sem kísérelt Lovász dolgában eljárni, akinek aztán a harmadik esztendőben újra tíz krajcárjába került az adóbárca kiváltása. De ugyanígy járt mindenki, akinek adó- vagy egyéb ügyekben Csatár ígéretet tőn. Egyetlenegyet se tudott, de meg se próbált beváltani. Miután ugyanígy volt Kecskeméten és Csongrádon, ahol azelőtti ciklusokban képviselő volt, másodszor sehol se választották meg; Csongrádon a népharag felzúdulása miatt fel se léphetett, sőt menekülnie kellett neki onnan.
