Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Történetek, krónikák, legendák

Gyulán - sajátságosan - a „nép"-et ért minden csalódás után sem következett be a kiábrándulás. Voltak ugyan, akik hátat fordítottak neki, de a zöm még mindig bízott és kitartott mellette. Ennek dacára másodszor itt is megnehezedett a dolga. A város józanabb közönsége, amely szégyellte, hogy a vármegyei székhely Gyulának a legnagyobb demagóg a képviselője, s amelynek nemcsak szégyenkeznie, hanem sokat kellett emiatt szenvednie is, mindenáron szabadulni akart Csatártól. E célból szerencsésen választották meg ellenjelöltül Terényi Lajost, a város jeles szülötte személyében. Terényi fiatal korában a vármegye főjegyzője, majd nagybátyja, Beliczey István után a vármegye főispánja lőn, és fényes tehetsége mellett páratlan szeretetreméltósága folytán óriási népszerűségre tett szert. Egy - mint utólag ki is derült - elhamarkodott és feleslegesnek bizonyult kormányintézkedés a vármegyében hirtelenül kipattant agrárszociális mozgalom ártatlan bűnbakjaként felmentette őt főispáni tisztségéből, és ez a körülmény, nemcsak hogy nem csorbította, hanem még fokozta népszerűségét, különösen szülővárosában, amelyért addig és azután is igen sokat áldozott és fáradozott. A Csatártól való szabadulási törekvés és a méltatlanul mellőzött illusztris egyénnek elégtételt adni vágyás olyan pártot toborzott melléje, mely a fanatizmust illetően semmivel sem maradt a Csatár-pártiaké mögött, sőt még sok tekintetben túl is szárnyalta azt. Értelmiségiek, kereskedők, iparosok, tekintélyesebb, józanabb földművesek - bár utóbbiak még mindig kis számban, mert a zöm kitartott Csatár mellett - sereglettek zászlaja alá, részükről addig sohasem tapasztalt lelkesedéssel. De nemcsak lelkesedtek, hanem dolgoztak is. Megindult a szervezkedés sok fáradtságot és körültekintést igénylő munkája. Városrészenként bizottságok alakultak, minden választót megbíráltak és megkörnyékezni próbáltak. A nagymagyarvárosi részen alakultTerényi-párt egyik lelkes agitálója a már említett Lovász Mátyásnak házvégi szomszédja, Lotta György szűcsmester volt, neki sokszor dicsekedett Lovász, hogy fogja Csatár az urakat miatta „megtáncoltatni". De az utolsó esztendőben a dicsekvés, a keserves csalódás folytán, nemcsak megszűnt, hanem panaszkodássá, sőt Csatár becsmérlésévé változott át. Ennek tudatában, amikor a bizottság előtt Lovász került elbírálás alá, mindenki azt mondta, hogy kár vele foglalkozni, mert ő testestül-lelkestül Csatár embere, úgyse lehet kapacitálni. Lotta azonban ellenvéleményen volt, és elmondva Lovász kiábrándulását, vállalta, hogy szomszédja, most Terényire fog szavazni, sőt ígérte, hogy Terényi-zászlót is kitűzet véle. Ezt örömmel vették tudomásul, és Lottának adtak is zászlót e célból, ő a gyűlés után rögtön elment Lovászhoz, beszámolt neki, s a gazda vállalta, hogy igenis, ő most márTerényi-párti, a zászlót is elfogadja. Lotta azonnal ki is akarta tűzni a padlásra, de Lovász arra kérte, hogy miután sötét van, a ház fedele pedig nád, ne szerencsétlenkedjenek most vele, hanem hagyják azt reggelre. Ezt indokoltnak látta Lotta is, aki kora reggel vitte a zászlót, de mikor a ház elé ért, bámulattal látta, hogy íme a zászló már lobog is. Igaz, hogy egy kis változással, amennyiben az volt róla olvasható: „Éljen Csatár Zsigmond!" Dühösen rontott be, és most már nem per „szomszéd uram", hanem azzal, „hát kend, vén szamár, így hágy engem csúfba; még mindig hisz neki, hiszen senkit sem tett