Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Történetek, krónikák, legendák

hallottak apáiktól egyet-mást, de az sohase írt nekik, és nem adott magáról velük szemben egyszer sem életjelt. Amellett az újságok más, gazdátlanná vált amerikai vagyonokról is írtak olykor-olykor azelőtt - és azután is -, de a valóságban nem volt még senki fia, aki efféle gazdátlan vagyonból egy fillérhez is jutott volna, pedig sokan vagyonokat költöttek rá, hogy azt megkaparinthassák. A tanácstalan Pomuczokon aztán megkönyörült néhai Kocsis Károly városi közgyám, és írt a cikk elején már említett testvérbátyjának, az Amerikában lakó Kocsis Sándornak Pomuczról és annak állítólagos millióiról, tőle tájékoztató értesítést kérve. Kocsis Sándor, városunk jeles szülötte, öccséhez írott, Amerikában 1891. június 12-én kelt - kezeimben levő - terjedelmes levelében Pomuczra vonatkozóan - szóról szóra idézem - a következőket írta: „Gyermekkoromban az uraság kovácsa Pomucz volt, ki meghalván, jószágai eladattak, és atyánk vette meg abból az úgynevezett nagy szőlőt. A valósodott pénzből gyermekei neveltettek, és György fia, talán tíz évvel nálam idősebb, ügyésszé lett, és Pesten jurátus koromban én egypárszor találkoztam vele. 1850-ben ő Kossuthtal és Újházival ez országba költözött, és New Budán, Iowa státusban letelepedett. Polgári háborúnkban ő az északi státusok mellett katonáskodott, és ezredessé lőn. President Grant, mint barátja, Oroszországban - Szentpétervár és Moszkva - konzullá tette, mely hivatalt ő nyolc évig betöltötte. Midőn ideje kitelt, ahelyett, hogy hazajönne, ő az orosz földön utazgatott, és meghalt. Néhány amerikaiak összetettek pénzt eltemetésére. A közös hit az volt, hogy ő szegénység közepette végezte be napjait. De mostanában a moszkvai árvák ügyosztálya átadott az amerikai konzulnak 2-3 megvasalt ládát, s kitűnt az abbani oklevelekből, hogy ő gazdag ember volt. Ha vannak rokonai, kitudhatják az ügy valódi állapotját, ha a St. Louis, State Missouri Austrien-Hungarian consulhoz írandanak."

3 Pomucz gyulai oldalági rokonai eme levél adatai alapján indították meg az örökösödési keresetet a világlapokban mesésnek hirdetett Pomucz-milliókra; keresetük évtizedekre terjedt. De sem az ügyvédek, közöttük a már említett Maniu, sem a diplomácia beavatkozása nem járt a rokonokra nézve sikerrel. Állítólag nagyon erős amerikai befolyások érvényesültek ugyanis, nehogy a különösen óriási nagy földbirtokból álló, több millió dollár értékű vagyon külföldiek kezébe jusson. Én Kocsis Sándor levelének elolvasása után azonnal érdeklődtem, vajon nincsenek-e a magasabb korú gyulai úriemberek között olyanok, akik Pomuczra emlékeznének. Ezek közül idős Mogyoróssy János, városunk egyik jeles történetírója és múzeumunk nagyérdemű alapítója, ki annak idejében néhai gróf \féncklieim Ferenc gyulai földesúr kasznárja volt, megerősítette Kocsis Sándor levelének állítását, nevezetesen, hogy az uradalomnak a század elején Pomucz nevű kovácsa volt. A műhely, egyben a kovácslakás, az Óvár háta mögött levő épület volt - ma az Alsó-Fehér-Körös Társulat tulajdonát képező székház -, és az maradt a hatvanas évek végéig, amikor is Víénckheim József gróf halála után 3 Kóhn Dávid a levél tartalmát ismertette a Békés 1891. évi júl. 5-i számában, „Gyula város nem ösmert..." című cikkében.