Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Történetek, krónikák, legendák

a gyulai uradalom házi kezelése megszűnt. Ebben a házban született Pomucz György, a kovács fia is, akit, míg apja élt, néhai Vresicz, a ^Cénckheim-fiúk, Károly, Antal, Rudolf és József nevelője oktatott diáknyélvre és a középiskolai tantárgyakra. Jóemlékű Ambrus Lajostól, aki 1848-ban a vármegye megbízásából a sorozóbizottság vezetője volt, hallottam, hogy Pomucz akkoriban lejött Gyulára, és mint maga is honvéd, a román ajkú gyulaiakat és a kétegyháziakat erősen buzdította, hogy honvédnek beálljanak, mégpedig teljes sikerrel, mert minden arravaló alkalmas románt besoroztak a haza védelmére, s a küzdelemben mindvégig derekasan részt is vettek. Pomucz György hadnagyi minőségben maga is vitézül végigküzdötte a szabadságharcot, amelynek végén a Klapka György és Újházi László védte Komáromba jutott, ugyanoda, ahová - mint megírtam - Terényi Lajos alispán is bejutott, a vár védésére. Pomuczot Klapka annyira megszerette, hogy századosi rangban Komárom rendőrfőnökévé nevezte ki. Pomucz ily minőségben szoros összeköttetésbe került Újházival, akit, mellesleg írva, a magyar szabadságharc egyik erősen kimagasló hőseként tarthatunk számon. Felesége, a fiúsított Várady Szakmáry Terézia Várady Szakmáry Arisztid nyugalmazott kúriai bírónak - városunk tekintélyes polgárának - nagynénje volt. Kossuthtal, Lovassyval és társaival együtt 1837-ben ő is felségsértési perbe került; 1848ban előbb Sáros vármegye főispánja lett, majd részt vett Görgey dicsőséges téli hadjáratában. Komáromban, mint kormánybiztos, a kormány részéről ő írta alá a feladó levelet. Ezután Amerikába emigrált, ahol 1850-ban Új-Buda New Buda - néven valóságos magyar gyarmatot alapított. Majd Texasban új telepet létesített, és azt Sírmezőnek nevezte el. Később a státusok képviseletében Amerika anconai konzulja lett. 1867-ben Amerika legtekintélyesebb lapjában nagy feltűnést keltett nyílt levélben tiltakozott Deák Ferenc kiegyezése ellen, és végül honfiúi elkeseredésében 75 éves korában agyonlőtte magát. Noha Komárom kapitulációjának egyik feltétele volt, hogy védői - tisztek és legénység egyaránt - teljes amnesztiában részesülnek, és semmiféle megtorlás nem érheti őket, Pomucz, akinek mint román születésűnek kétszeres bűnéül rótták volna fel, hogy a magyar szabadságharc lelkes híve lett, és emiatt aligha tudott volna itthon elhelyezkedni és magának új egzisztenciát alkotni, ennek tudatában, a Komáromban benső barátjává vált Újházival együtt maga is emigrált Amerikába. Újházinak fő munkatársa, mondhatni jobbkeze lőn ÚjBuda alapításában, amelynek kimondott célja volt, odakoncentrálni a sok ezer magyar menekülőt - élükön Kossuth Lajossal -, együtt maradni, gyermekeiket magyaroknak nevelni, egészen addig, amíg - és ebben erősen hittek, bizakodtak - visszatérhetnek a szabad és független Magyarországba. Xantus János tudós, a kiváló etnográfus és világhírű magyar kutató Északamerikai leveleiben nagy megelégedéssel s nagy elismeréssel méltatta az általa meglátogatott Új-Budán tapasztaltak után Pomucznak e magyar telep létesítése és fenntartása körül szerzett hervadhatatlan érdemeit. Azt írja róla, hogy „amikor maga desperált, mindenkit vigasztalt; amikor belőle a remény végszikrája is kihalt, másokat fényes, rózsás reményekben ringatott; amikor neki csontja is fázott, másokat takargatott és melegített; amikor neki csizmája sem volt,