Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)
A Békés szerkesztője
lyákon már úgyis egymást eszik, tapossák az emberek, míg az iparos pályán az észnek és becsületes szorgalomnak alig van versenytársa. Ide kell tehát vezetni a magyar ifjúságot, a műhelypad és nem a katedra elé; itt gyorsabb és biztosabb a boldogulása, míg hazánkra nézve üdvösebb és hasznosabb munkájának az eredménye. De nem a bukott diákokhoz intézzük ezt a jóakaratú tanácsot. Az iparos pályához nem rossz iskolai bizonyítvány szükségeltetik, hanem szellemi és testi rátermettség, sok akarat s még több szeretet. A bukott diák büntetésnek tartja a mesterséget, szégyelli az inaskodást, utálja a munkát, s így nem lehet belőle más, mint olyan ember, aki igazán csak bitangolja az iparos tisztes elnevezését. Ilyenekre pedig nincs szüksége a magyar iparnak. (Békés, 1910. máj. l.) x Kaszinók és társadalom Az emberiség életfolyása igen gyorsan változik. A világ legcsendesebb zugaiban is más ma, mint pár évtizeddel ezelőtt volt; életcélok és akadályok, munka és pénzforgalom, siker és bukás más alakot, más mértéket mutatnak, de különösen más az emberek lelke. Ezt a változást nem fejezi ki most már a „lételért való küzdés" eléggé, mert küzd az is, akinek létele biztos: a hatalomért, az elsőségért, a fényért s más divatos célokért. Az önzés, a vadabb indulatok felülkerekednek, az emberek egymáshoz hidegebbek, kegyetlenebbek, a társadalom rendje átalakulóban van, az általános elégedetlenség, melynek igazi komoly alapja nincs, mesterségesen van szítva kielégítetlen becsvágyú írók és a közélet feltörekvő szereplői által. Szépen haladunk oda, hol majd minden egyes ember minden más ember ellen, mint ellenfele ellen küzd. Hála Istennek - még nálunk nincs ez egészen így, noha sok széllebbenés érint már minket is azon viharokból, melyek világszerte dühöngenek. Lassanként nálunk is új érdekkörök szervezkednek, s az a most terjeszkedő nagy izgatottság, mely a nyugodt és természetes emberi fejlődésnek legnagyobb ellensége, ide is el fog jutni. A legtisztább magyarság erősödése, egy alföldi város természetes és üdvös haladása abban, mi a mívelődésben hasznos és az embereknek jó, az egyének boldogságára nézve kedvező, akkor megakad vagy megnehezül. Minél több érdekkörre oszlik a város, minél élénkebb az egyes körök tagjainak igyekezete a befolyás és hatalom megszerzésére, minél csekélyebb egyetértés van a lakosságban aziránt, ami a köznek, a nemzetnek, a vármegyének, a városnak hasznos, annál nemtelenebb a közélet, annál ziláltabb a társadalom, annál nehezebb az egyesek élete s csekélyebb a nyugalma. Pedig nincs emberi haladás, mely kívánatos volna, csak olyan, mely szaporítja a boldog emberek számát. Ma még a felvilágosodás, az ismeretek terjedésével a boldogtalanok, a
