Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

A Békés szerkesztője

Tanév végén Még jóformán le sem tette az elemi iskolás gyermek utolsó vizsgáját, a szülő máris kilincsel, audienciákon könyörög egy kis kegy után, hogy gyermekét a gimnáziumba adhassa. Nagyon helyes, amíg az a szülő szándéka, hogy gyermekét kitaníttassa, de az a baj, hogy nem arra taníttatja ki, amire az országnak szüksége van, hanem amire az ő beteges ambíciója, az úri életmódról megalkotott álma sugallja. így azután rohamosan közeledünk ahhoz az időponthoz, amikor majd az ipari munkások jóléte ellen fog harcot indítani az úri proletárok, a szellemi élet nyomorultjainak elkeseredett éhező serege. Hiszen már ma is elismert tény, hogy legalább kétszer annyit keres napi munkájával bármelyik jóravaló, ügyes és szorgalmas iparos legény, mint egy végzett jogász. És mindennek dacára még máig se irtotta ki az életküzdelem az embereknek, de különösen a magyar szülőknek azt a ferde fölfogását, hogy nálunk csak az úr képes a boldogulásra. Aki egyszer a gimnáziumba tette a lábát, amelyik ifjú az alsóbb osztályokon átcsúszott valahogy, az már magyar földön nem lehet iparos. S ez a megcsontosodott maradi felfogás okozza, hogy iparunk oly csenevész. A tanultabb ifjúságot nem vezetjük arra a térre, ahol legtöbb á töretlen út, és ahol a legjobb kilátás nyílik képességük érvényesítésére és boldogulásukra. A mai kor ifjúsága, de maguk a szülők is, míg nem tudják becsülni az ipart és kereskedelmet, addig a legjobb célú törekvések sem vezethetnek kellő eredményre, amíg e társadalmi balítéletek el nem oszlanak. Minden emberi tapasztalat arra vall, hogy a fejlődés a természet törvényeinek következménye. Mentől több oldalú képzettséggel bír maga az egyén, annál jobban megállja helyét az élet nagy harcában, s annál hasznavehetőbb s értékesebb tagja a nagy társadalomnak. Ugyanez a törvény nagyban is áll, mert a nemzetek is annál életképesebbek, annál inkább tesznek számot a világversenyben, mentől több oldalú képzettséggel bírnak polgáraik. Hiszen látjuk, hogy vannak országok, melyeknek alig van földmívelése, de van annál fejlettebb ezerágú ipara és élénk, virágzó kereskedelme, s ezek az államok vezetnek ma a világpiacon úgy a pénzügyi, mint erkölcsi tekintetben kifejthető nagy erejükkel. Arra kell nálunk is törekedni, hogy ipari fejlődésünk az adott kedvező helyzetben mentől hasznosabb legyen. Ez az a tér, ahol lelkes, igazi hazafiak rendkívül sokat használhatnak az ország javára. Nem frázisokkal, hanem tényekkel kell küzdeni, és az ország erejét fejleszteni. A frázisok ideje már régen lejárt, a tettek ideje pedig már elérkezett, annál is inkább, mert a kormány készséggel siet az ipar s főleg a kisebb ipari vállalatok támogatására. Ha mindenhol úgy törekednének az ipari érdekek védelmére s az igazi magyar ipar fejlesztésére, mint törekszenek erre nálunk helyenként egyesek, akkor rövid időn belül nagy jövő virradna a magyar iparra. Ilyenkor, az iskolai év végén, a legaktuálisabb ez a dolog. A szülők ilyenkor döntik el gyermekeik sorsát; ilyenkor tanakodnak az életpályák felett. Adjanak a szülők a magyar hazának tanult, intelligens iparosokat. A diplomás pá-