Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)
Egy városformáló személyiség: Kóhn Dávid
A Kóhn Dávid által otthonosnak és szépnek tartott világ hamarabb kezdett változni, mint lapja, a Békés. Az 1910-es években alighanem maga is úgy érezhette, hogy az általa szerkesztett lap egyre kevésbé van szinkronban a világgal. A programadó, egyben lapot értékelő év végi előfizetési felhívásokban egyre szaporodtak az apologetikus elemek. Gyakran hangoztatta, hogy a hírlap munkatársai közül senki sem az újságírásból él, mert a megélhetés kényszere óhatatlanul a tömegigények kiszolgálásához, a tisztesség elvesztéséhez vezetne. Bizonyára gyakran kellett hallania, hogy a szellemében, formájában alig változó újság maradi és konzervatív. E vádakat igen határozottan a régi értékek programszerű vállalásával utasította vissza: „Ha azzal kicsinyelnek és vádolnak bennünket - írta 1909 karácsonyán -, hogy sok dologban konzervatívak, sőt ósdiak vagyunk, ez ellen nem védekezünk; sőt kijelentjük, hogy nem szándékozunk és nem is fogunk változni s »megjavulni«. Konzervatívak és ósdiak voltunk és maradunk abban, hogy fenntartjuk a Békés négy évtizedes hagyományát, ami abban csúcsosodik ki - s ez a legnagyobb vádpont -, hogy tiszteli a tradíciókat, ne nyúlj hozzám előtte a családi szentély, a vallásfelekezetek és társadalmi osztályok közötti béke; megbecsüli a közjó érdekében működő tekintélyeket, kerüli a személyeskedést, nem hajhássza a szenzációkat, sőt lételének egyik alapja az ezer és ezerféle érdekellentétben álló egyedek között a társadalmi összhangnak közérdekben levő ápolása, fenntartása és megóvása." 63 A hírlap megmaradt a régi elvek mellett, de a sokféle érdeket egyre kevésbé tudta szintetizálni. Az agrártársadalom számára a remetei parcellázás útját ajánló Kóhn Dávid nem tudott mit kezdeni a paraszti rétegben támadt indulatokkal. Áchim L. Andrásban például elsősorban a rabiátus békebontót látta. A tőke és a munka ellentétét sem tudták már úgy áthidalni, mint a mesterek és segédek tették azt évtizedeken át az Iparos Ifjúsági Egylet segítségével. A korábban legalább műveltségében egységes vezető rétegeket is megosztották érdekeik, tradícióik; differenciálódott az elit iskolázottságának iránya és szintje. A Békés hagyományaival való szakítás első látványos jele az volt, hogy az 1910-es képviselőválasztás idején letették a politikai lapok számára kötelező kauciót. 64 A lap két meghatározó alaptörvénye, a pártatlanság elve és a közjó szolgálatának kötelezettsége ugyanis szembekerült egymással. Ugyanez a konfliktus már az 1905-ös választások alkalmával megmutatkozott. Akkor a szabadelvű párti programmal fellépő, nagy politikai tapasztalattal és széles kapcsolatrendszerrel rendelkező volt főispán, Lukács György csapott össze K. Schriffert Józseffel, egy módos gyulai parasztpolgárral. A Békés határozottan Lukács György mellé állt. Ebben a politikai párharcban már csak azt látta Kóhn, hogy egy, a városért tenni képes országos politikus megbukhat egy, a nagypolitika színterén bizonytalanul mozgó, ismeretlen jelölttel szemben. Azt már nem mérlegelte, hogy egy, a parlamenti politika színtereire be nem bocsátott réteg képviseletének megteremtéséért indult meg a harc. Vezércikkekben és választá63 A Békés szerkesztősége: Előfizetési felhívás a „Békés" 1910. évi 42-ik évfolyamára. Békés, 1909. dec, 25. 64 Lapunk tisztelt olvasóihoz. Békés, 1910. máj. 22.
