Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Egy városformáló személyiség: Kóhn Dávid

si tudósításokban sorolták Lukács valóban rendkívüli érdemeit a gimnázium felállításától, a kórház fejlesztésétől a tüdőszanatórium s más intézmények létrehozásáig. De hiába agitált a Békés, K. Schriffert József győzött, ráadásul a kaució nélküli politizálás miatt sajtóper indult a hírlap ellen. 1910-ben kormánypárti oldalon ismét Lukács György volt a jelölt, az ő és az általa fémjelzett városfejlesztési perspektíva érdekében mondott le a Békés sokat emlegetett függetlenségéről. Ezúttal Berényi Ármin gyulai ügyvéddel, Lengyel Endrével és Bokányi Dezsővel szemben nagy fölénnyel győzött az állami anyakönyvezést elrendelő törvény előkészítésében is nagy szerepet játszó Lukács György. A közvetlen politizálástól azért a továbbiakban is tartózkodott a szerkesztőség. A háború, az összefogás kényszere egy időre megerősítette a lap Kóhn Dávid által őrzött szellemiségét. A szerkesztő az első időkben vezércikkeiben érezhető belső meggyőződéssel - az áldozatok értelméről, a munkáról írt, hangsúlyozva, hogy van mit védeni. Később a lapban egyre erősebbek lettek a rezignáltság és a fájdalom hangjai. A háború éveiben felgyülemlett feszültség végül a Békést is elérte, és szétrobbantotta a több mint harminc éve változatlan lapstruktúrát. Az újság irányát és feladatait illetően bizonyára komoly ellentétek feszülhettek már a szerkesztőségben és a kiadóban, de a konfliktusok csak közvetlenül a háborús összeomlás előestéjén, egy az egész város közvéleményét foglalkoztató ügy kapcsán váltak láthatóvá. A háború éveiben Gyula nyugalmának felbolydításához nagyban hozzájárult a 2. honvéd gyalogezred pótkeretének - vagyis a háziezrednek - Kolozsvárra helyezése. A gyulai laktanyát a 11. közös gyalogezred cseh katonái foglalták el. A lakosság és a cseh katonák viszonya, elsősorban a katonák által végrehajtott sorozatos betörések és lopások miatt, nagyon elmérgesedett, és 1918-ban szabályos városi mozgalom bontakozott ki a háziezred visszahozatalára. Ebben a hangulatban - már a gyulaiak számára pozitív döntés után - szeptemberben megzavarták a csehek őszi népünnepélyét. Az eseményre Kóhn - mintegy a város mérvadó elemeinek sajnálkozását kifejezve - békítő hangú kolumnás vezércikkben reagált. A Monarchia iránti változatlan lojalitást tükröző írásában, mint korábban annyiszor, ismét megpróbált a különféle nézetek között összhangot teremteni. Véleménye már nem a kiadó és a szerkesztőség álláspontját tükrözte, mert a vezércikk a szokásokkal ellentétben nevének aláírásával jelent meg.

65 A feszült helyzetben ez a cikk olaj lehetett a tűzre, mert a következő szám az olvasókhoz intézett közleménnyel indult, amelyben a kiadó bejelentette: „Olvasóközönségünkkel tisztelettel közöljük, hogy Kóhn Dávid, lapunk eddigi felelős szerkesztője lapunk kötelékéből kivált, és a lap szerkesztésében részt továbbra nem vesz [kiemelés E.Á]."

66 A felelős szerkesztői tisztet Dobay Ferenc kiadó vette át; rövid programjában arról beszélt, hogy a társadalom megváltozott: a korábban intellektuális erejüknél fogva vezető szerepet játszó rétegek aláhanyatlottak, helyükbe az anyagilag megerősödött réteg lépett, s a továbbiakban nem a rang, hanem a 55 Kóhn Dávid: A „kényes" ügy. Békés, 1918. szept. 29. 66 Olvasóinkhoz. Békés, 1918. okt. 6.