Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Nevezetes látogatók

Fromontot játszó Pálfit pedig egyszerűen hülyének mondotta, gusztusának ekkora elfajulásáért. Majdnem kifütyülték. Krecsányi 1885. esztendei színi szezonja hosszú, nagyon hosszú ideig emlékezetes maradt, akik pedig most is élnek még, azoknak máig is kedves emléke. Thalia — a népkerti pavilon Krecsányi után két esztendő múlva, 1887 pünkösd ünnepén a Thalia Színész Szövetkezet érkezett Gyulára, és tartott két hónapon át itt előadásokat. Az ő teljesítményük a szezon színészeti értékét illetőleg teljesen egyenlő színvonalú volt a Krecsányi társulatáéval. Ditrói Mór volt a színtársulat igazgatói joggal felruházott vezetője; tíz évvel előbb nejével együtt Jakab Lajos igazgató társulatának tagjai és erősségei voltak, és jó emlékében maradtak meg közönségünknek. Különösen Ditróiné E. Mari, kiről elmondhatni, hogy hozzá hasonló naiva sem előtte, sem utána nem játszott magyar színpadon. Már mint végzett színiakadémiai tagot szerződtetni akarták a Nemzeti Színházhoz, sőt le is szerződtették, de báró Podmaniczky Frigyes intendáns, amikor a majdnem gyermekleány alá akarta írni a szerződést, észrevette ujján a karikagyűrűt, és megütődve kérdezte tőle, hogy csak nem menyasszony talán. Mire ő boldogan mondotta, hogy de igenis az, mégpedig Ditrói színésznövendék kollégájának arája. Az intendáns pedig erre kijelentette, naiva csak hajadon lehet, és ama dilemma elé állította, hogy vagy hajadon marad, vagy nem szerződteti. így hiúsult meg a Nemzetihez való szerződése, de nem hiúsult meg művésznői karrierje, mely - bár csaknem mindig vidéken működött - öt hosszú évtizeden át a leghasonlíthatatlanabb, a legjobb, mondhatni egyedüli magyar naivává avatta. Hogy mennyire kitűnő volt ebben a szerepkörben, annak klasszikus bizonyítéka, hogy amidőn egy magyar színtársulat kötelékében Bécsben vendégszerepelt, a Burgtheater igazgatóját, továbbá Sonnenthalt, Levinszkit, a Burgtheater világhírűvé vált jeles drámai színművészeit annyira frappírozta s elbájolta, hogy a császári város legelőkelőbb színházához akarták - éspedig elsőrangú naiva szerepkörre - szerződtetni, a legnagyobb gázsival. Szerződésének nem is volt nyelvi akadálya. Ditróiné ugyanis német lánynak született, és kitűnően beszélt e nyelven, s játszhatott volna is németül. Talán német színésznőnek is nevelődött volna, mert már kisleány korában feltűnt színésznői hivatottsága. Hogy mégis magyar színésznő lett, az azon múlott, hogy a szekszárdi nőegylet a szegénysorban levő leánykát a pesti színiakadémiára íratta be, és a saját költségén taníttatta ki. A sváb születésű Ditróiné azonban, ellentétben a mostani színészekkel és színésznőkkel, akik elárasztják a külföldi színpadokat - igaz, hogy többnyire nem az ő hibájuk, mert kényszerűségből cselekszik - visszautasította a Burgtheater ajánlatát, s anyagi érdeke és színésznői karrierje rovására, tisztán és kizárólag honleányi érzületből mindvégig megmaradt a vidéki magyar színpadokon. Ami férjét, Ditróit illeti, ő nem annyira mint színész lett országos hírű habár Gyulán játszott néhány szerepe, nevezetesen Moór Károly és a Miniszter