Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Nevezetes látogatók

előszobájában Knabe Farkas Jeremiása, mint kiváló művészi alkotások maradtak emlékezetünkben -, hanem mint rendező. Ebben a minőségben aztán páratlan, összehasonlíthatatlan volt és maradt mind e mai napig. Évtizedeken át több színészt nevelt ki rendezőként színművészekké és művésznőkké, mint maga a színiakadémia. Hegyesi Mari például, kiről előzőleg írtam, nem járt színiiskolába, és - mint előttem beismerte - segédszínésznőből két esztendő alatt Ditrói oktatása révén fejlődött ki annyira, hogy a Nemzeti Színházhoz szerződtették. Hét esztendőn keresztül szülővárosában, Kolozsvárott az ottani Nemzeti Színház igazgatója volt. Ez idő alatt nevelte ki azt a színészi gárdát, amelyet 1896-ban magával vitt fel Budapestre a Vígszínház elit tagjainak. S hogy a Vígszínház mind a mai napig a fővárosi magánszínházak legkiválóbbika, sőt világhírű, az elsősorban az ő művészeti igazgatásának köszönhető. E minőségben szerzett hervadhatatlan érdemeinél fogva - mint azt Hevesi Sándor a Ditrói születésének 80. évfordulóján tartott jubileum alkalmával a Budapesti Hírlapban róla írt gyönyörű cikkében megörökítette - két ízben is lehetett volna a Nemzeti Színház igazgatója - és odavaló is lett volna -, s hogy mégsem lett a Nemzeti direktora, az kizárólag az ő vonakodásán múlott. Ditróinén kívül is kiváló tagjai voltak Gyulán a Tháliának: a gyönyörű mezzoszoprán hangú Réti Laura, akit - mellesleg írva - az a szerencse és tisztesség ért, hogy amikor a közel ezerfőnyi magyar zarándok között Kossuth Lajosnál tisztelgett, énekelhetett a halhatatlan nagy bujdosó előtt, aki könnyezve hallgatta tőle a Mi füstölög ott a síkon távolban kezdetű gyönyörű dalt, amelynek jellegzetes végsora után - „Hej, de szívem csak azt mondja, jobb otthon" a művésznő maga is zokogásban tört ki. Továbbá Ardai Ida, Serédi Sarolta, Bodroga Lina, Csongori Mariska, Fenyvesi Emil, Bihari Béla, Pusztai Béla, Szilágyi Vilmos, Veres Sándor (a legerősebb hangú baritonista, aki magyar színpadon valaha énekelt, és később az Opera előkelő tagja lett), végül Huber Miksa vezetése alatt igen jó zenekar. Külön emlékezem meg a szezon elején tragikus véget ért Molnár Antalról, aki után Szathmáry Árpád, az országos hírű „Szatyi úr" jött aTháliához. Valóságos ünnepesték voltak, amikor Ditróiné fellépett. így a Delilában, amikor is Komáromi Alajos - a Nemzeti Színház jeles tagja, aki tudvalevőleg gyulai születésű volt - Laroque szerepében szülővárosában búcsúzott el a színpadtól. Továbbá a Falusiakban, a Hamupipőkében, a Képzelt betegben és a René király lányában, amelyben egy vak lányt játszott óriási siker mellett. Réti Laurának feledhetetlen fellépései voltak a Cigánybáróban, a Királyfogásban, a Rip Ripben, a Hoffmann mesétben. Feledhetetlen alakításai voltak Szathmáry Árpádnak a Gonosz Pistában, a Mukányiban, a Párisi rongyszedőben. E darabban partnere, Szilágyi Vilmos vérlázítóan ellenszenves szerepe nagyjelenetében, fütty helyett - amire elkészülve lehetett - nyílt színen zajos tapsot kapott, ami váratlanságánál fogva csaknem kizökkentette szerepéből; s azután ezt az estét tartotta pályája legnagyobb színisikerének. Molnár Antalról külön kell megemlékeznem. O volt a 80-as esztendők fiatal színinemzedékének legnagyobb reményekre jogosító, legtehetségesebb