Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Nevezetes látogatók

dok minden továbbiról. Készíttettem egy arénahelyrajzot, egyben kiállítottam a bérlet-aláírási ívet, és elmentem az akkori gyulai társadalom egyik legtekintélyesebb és legelőkelőbb, amellett finom lelkű és színpártoló úrnőjéhez, jó emlékű Czifra Imrénéhez. Elmondottam neki, milyen kiváló színierők vannak a társulatnál. Hegyesi Mária, aki akkor tavasszal vendégszerepelt a Nemzeti Színházban a Denise címszerepében, és nyomban leszerződtették oda, de csak az aradi szezon után volt a Nemzetiben állását elfoglalandó, tehát Gyulára még okvetlenül eljön, Fodor Fruzsina, Maár Júlia, Siposné, Krecsányiné Kis Veron, Závódszky Teréz, Örley Flóra, Halmayné Harmat Emma, Locsarckné, Nyilas Ilona, továbbá Tiszay Dezső, Boránd Gyula, Nyilasi Mátyás, Horváth Arnold, Haday Sándor, Pálfi György, Halmay Imre és még egy csomó jó színész és mellé kitűnő zenekar. Kizárólag nagyságos asszonyomtól függ - folytattam az érvelést -, hogy egy kis ripacs-társulat jön Gyulára - mert volt ilyen pályázó is -, avagy Krecsányiék. Hogyan? - kérdezte ő csodálkozva tőlem. - Úgy, ha nagyságos asszonyom az első sor helyett, amelyben szokott bérelni, aláír nekem a hatodik sorban két ülést - válaszoltam. Ha ezt megcselekszi, akkor meg tudom csinálni a feltételül kikötött 80 bérletet. Enélkül azonban, meg sem kísérlem azt. Az úrinő megértett, és a teljesen üres bérletíven a hatodik padban aláírt két bérletet, szerényen hozzátéve: ő nem hiszi ugyan, hogy az ő aláírása az általam remélt eredményt vonná maga után. Én azonban a két bérlet birtokában bizalommal folytattam a bérletgyűjtést. A közönség nagy megrökönyödéssel vett tudomást róla, hogy a város egyik legelőkelőbb úrinője a hatodik sorban bérelt, de ennek meglett az az eredménye, hogy a szerénységben senki sem akart mögötte maradni. Tehát még a hetedik és nyolcadik padsorban is jegyeztek bérletet, úgyhogy a hátrább eső padsorok hamarabb népesedtek be bérlettel, mint az első és második sorok. Végeredményül a kikötött 80 helyett 105 bérletet tudtam összehozni. Bizonyítékául annak, hogy a színészet ügye nemcsak kulturális, hanem helyrajzi kérdés és probléma is. Miután pedig a nagy bérletjegyzés rendszerint nagy publikumot is szokott a színházba vonzani, az előadások mindegyike, harmadfél hónapon át, a szó szoros értelmében zsúfolt színkörben játszódott le. S a különben mindig tépelődő és panaszkodó Krecsányit - aki megkereste Gyulán az Egerből ide való hurcolkodás költségét és az egész társulat nyári gázsiját - mintha kicserélték volna: állandóan jókedvű volt, és a szezon folyamán maga is fellépett A fecsegők című operettben, és abban a darabban, amiben utolérhetetlennek tartotta magát, A Notre-dam toronyőre Quasimodo szerepében.Tudtommal ez volt az utolsó eset, hogy Krecsányi mint színész színpadra lépett. Mindez pedig csak azért és úgy eshetett meg, hogy egy városszerte elismert rangbéli úrinő nem tartotta magára nézve lealacsonyítónak, hogy az őt jogosan megillető első sor helyett a hatodikban váltsa meg bérletét. Follinusz óta nem volt olyan kiváló társulat Gyulán,,mint a Krecsányié 1885-ben. Nagyszerű volt az operett ensemble, de még kiválóbb volt a drámai. A társalgási darabok - ami ritka dolog - nagyobb bevételt hoztak az énekeseknél. Hegyesi Mari már 1883-ban is tagja volt Krecsányi társulatának, de ak-